Erdődhegyen röpködtek a gondolatok…

                                                       

 

 

 

 

ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG HÉTVÉGE ISKOLÁNK PEDAGÓGUSAIVAL

Mihai Adél, 10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

            A 10-es Számú Általános Iskola pedagógusai a tanév első hétvégéjén két napos csapatépítő foglalkozáson vettek részt, Vad Zoltán nagyváradi élménypedagógiai tréner vezetésével.

A képzés során közösségünk tagjai sok-sok móka és vidámság kíséretében betekintést nyerhettek az élménypedagógiai játékok tárházába.

Miért is tartottuk fontosnak ezt? Tudtuk azt, hogy segítséget kapunk a közös munkánk még hatékonyabbá tételében. Az új tagoknak kedvező alkalom volt az ismerkedésre, a beilleszkedésre. Ez a hétvége a több mint két évtizede együtt dolgozó munkatársak esetében is tudott újat hozni, hiszen a játékok során lehetőség nyílt egymást még jobban megismerni, s ezáltal a kapcsolatokat még szorosabbá fűzni.

Önismeret szempontjából is hasznosnak bizonyult. A résztvevők rejtett képességeket, tulajdonságokat fedezhettek fel magukban, melyek létezéséről mindaddig fogalmuk sem volt.

Élménypedagógiai játékokról lévén szó, a hangsúly az élményszerzésre került. Az egyént is és a csoportot is kimozdította a konfortzónából.  Ennek a célja az volt, hogy felfedezzük a bennünk rejlő alkotó erőt, jobban bízzunk saját magunkban és társainkban is, emelkedjünk felül a szorongásainkon és a félelmeinken..Szellemi és fizikai kihívásokkal járt,mely erőfeszítést feltételezett a csoport minden tagja részéről, valamint aktív szerepvállalást.

A résztvevőknek minden esetben önmagukat kellett adniuk, nem bújhattak álarc mögé.

Mint minden csapatépítő játék során, különös hangsúly került a kommunikációra, problémamegoldásra, tervezésre, bizalom erősítésére.

            Minden játékot reflexió követett, mely nélkülözhetetlen eleme az ilyen jellegű foglalkozásoknak, hiszen ez által válik lehetővé a tevékenység során felszabadult indulatok, érzelmek feldolgozása. Sok esetben ekkor kapjuk meg a választ, természetesen saját magunktól, az esetleges kudarc vagy siker okáról, valamint a továbbfejlesztés lehetőségéről.

            Pedagógusainknak nemcsak a közösségen belüli együttműködés szempontjából volt hasznos ez a hétvége, mivel minden résztvevő olyan játékokkal a tarsolyában távozott, melyeket remekül alkalmazhat saját osztályközösségének vagy a szülői közösség fejlesztésére.

 

 

 

Răspundere şi responsabilitate în activitatea învăţătorului

Prof. înv. primar Petrean Camelia Maria

Școala Gimnazială nr. 10 Satu Mare

 

Deontologia managerială este disciplina care studiază ansamblul normelor de conduită şi al obligaţiilor managerilor faţă de persoanele care activează într-o organizaţie, precum şi faţă de cele cu care au contacte personale din afara ei.  Ca metode utilizate în cercetarea, descoperirea, stabilirea şi corelarea normelor de conduită ale managerilor, deontologia se foloseşte de unele rezultate ale psihologiei, ale sociologiei, ale antropologiei, aplicate fenomenelor comportamentale din colectivităţile umane organizate. Relaţiile de conducere în care intră oamenii în orice activitate socială, inclusiv şcolară, sunt relaţii interumane de natură psiho-socială şi sunt dominate puternic de structura şi calitatea elementului uman, de personalitatea învăţătorilor şi a elevilor, de nivelul de pregătire profesională şi culturală ale acestora.

Deseori activităţile extracurriculare au un caracter ludic. Relaţiile sociale ale copiilor sunt în mare măsură generate de jocurile lor. Ţinând cont de acest aspect, am putea organiza în cadrul activităţilor extracurriculare o serie de jocuri cu valoare educativă certă. În acest sens, dascălul trebuie să aleagă jocurile potrivite nivelului de vârstă a copiilor. Toate caracteristicile prezentate în toate formele de activităţi menţionate conduc spre următoarele concluzii: dacă în activitatea instructiv-educativă desfăşurată în baza programei școlare folosim adesea aşa-zisele metode de simulare (simboluri, trăiri imaginare), cadrul extracurricular permite însă un contact mai activ şi mai intuitiv cu viaţa, cu realitatea, cu minunile naturii, copilul trăieşte efectiv viaţa de grup, constată consecinţele practice ale nerespectării regulilor ei. Accelerarea evoluţiei societăţii are repercusiuni majore asupra copiilor, tinerilor, iar educaţia formală, de tip şcolar, trebuie completată prin educaţia non-formală, posibilităţile celei din urmă fiind departe de a fi epuizate.

Prin activităţile extracurriculare, în calitate de dascăli, ne propunem să contribuim la dezvoltarea unor atitudini şi comportamente democratice la copii, stimulând atât iniţiativa şi răspunderea personală, cât şi spiritul de întrajutorare şi solidaritate, spiritul critic, capacitatea de argumentare, de a acţiona şi de a rezolva probleme în mod responsabil.

Este ştiut faptul că deprinderile şi priceperile formate şi consolidate în şcoală îşi spun cuvântul de-a lungul vieţii. Înainte de iniţierea unor activităţi extracurriculare, părinţii copiilor sunt solicitaţi să contribuie cu idei şi să se implice direct în organizarea activităţilor care vizează dezvoltarea capacităţii lor de proiecţie – planificare, decizie, şi asumare a riscului, de colaborare şi de evaluare a rezultatelor. În majoritatea activităţilor extracurriculare, sprijinul părinţilor este extrem de important, putând remarca o creştere substanţială a implicării lor sistematice în viaţa şcolii, în interesul educării integrale şi integratoare a copiilor.

Ca orice altă disciplină din grupul ştiinţelor sociale, deontologia managerială nu stabileşte legităţi sau reguli, care ar putea să fundamenteze previziuni precise, ca în cazul ştiinţelor pozitive. Ea stabileşte norme valabile doar probabilistic, care în practică dau rezultate corespunzătoare şi se confirmă numai în mod statistic, în majoritatea cazurilor şi nu în totalitatea lor. Cauzele acestei situaţii sunt:

  • în primul rând, faptul ca managementul acţionează cu precădere asupra oamenilor, a căror atitudine şi motivaţie sunt subiective şi imprevizibile;
  • în al doilea rând, faptul că relaţiile interumane sunt dependente de un număr foarte mare de factori, mai ales subiectivi, care practic este imposibil să fie depistaţi, măsuraţi şi corelaţi în integralitatea lor, nici chiar cu mijloacele tehnologiei (informaţionale, electronice etc.) moderne.

Managementul modern se orientează spre sistemele centrate pe om, care presupune o atenţie deosebită acordată cunoaşterii oamenilor sub aspect psihosocial, cu întreaga lor personalitate, soluţionându-le problemele şi tratând oamenii ca subiecte şi nu ca obiecte, astfel încât să se creeze un climat psihosocial pozitiv, singurul care incită, stimulează, mobilizează la muncă, inventivitate şi creaţie. 

Pentru ca activităţile educative să fie cât mai eficiente, este nevoie de realizarea unui parteneriat „de facto”, construit pe baza principiilor democratice care să opereze o schimbare de valori, atitudini şi comportamente la nivelul tuturor factorilor sociali implicaţi: decidenţii, oameni ai şcolii, familii, elevi, reprezentanţi ai instituţiilor guvernamentale şi nonguvernamentale.

Bibliografie

  1. Neacşu Ion  – Civilizaţie şi conduită, Editura Ştiinţifică, Bucureşti, 1987;
  2. Marinescu Valentina – Introducere in teoria comunicării – principii, modele, aplicaţii, Editura Tritanic, Bucureşti, 2003
  3. Păunescu Ion,  Burghelea Cristina, Cristea  Andrei Mihai Cristea, Matache Nicoleta -  Deontologie Managerială, Editura Renaissance, Bucureşti, 2009

 

Varsolc, az eTwinning Iskola

Az eTwinning az európai iskolák közössége olyan felületet biztosít a résztvevő európai országokban működő iskolák munkatársai számára, ahol kommunikálhatnak és együttműködhetnek egymással, közös projekteket indíthatnak, továbbá megoszthatják egymással ismereteiket, azaz röviden: átélhetik, milyen Európa legérdekesebb oktatási közösségének a tagja lenni, és részt vehetnek annak életében. A varsolci 1 es számú általános iskolából több osztály is már évek óta résztvesz az eTwinning által közzétett európai projektekben. E tevékenységek során új munkamódszerekkel ismerkedhettünk meg, kirándulásokat, felfedezéseket szerveztünk, leveleztünk gyakoroltuk az angol nyelve  t és sok új barátra tettünk szert.

Az eTwinning Iskola cím egyrészt annak az innovatív munkának az elismerése, amit az iskolák az állampolgárság, a kulturális tudatosság és a digitális kompetenciák támogatása terén véghez vittek, másrészt azoknak az erőfeszítéseknek a jutalma, amit a címet megkapó intézmények az iskola falain belüli és azon kívüli együttműködés kultúrájának fejlesztéséért tettek. Az eTwinning Iskola cím 2017-ben született meg, és azóta rendkívüli népszerűségnek örvend. Az eTwinning Iskola 2018-2019 címet 1 212 nyerte el Európában, 63 Romániából míg Szilágy megyében a Varsolci 1-es Számú Általános Iskola kapta e kitüntetést. Ezen iskolák közül néhány meghívást kapott arra, hogy képviselőik 2018. májusában részt vegyenek Rómában egy különleges konferencián, mely az eTwinning Iskola címben rejlő lehetőséget járta körül.

2018.  december 7–8-án került megrendezésre Bukarestben a eTwinning Nemzeti Konferencia, melyet az Oktatási Tudományok Intézete (ISE) és az eTwinning Nemzeti Romániai Központja szervezett. A konferencián mintegy 120 oktatási szakértő, a Nemzeti Oktatási Minisztérium képviselői, az tanfelügyelők és tanárok vettek részt.

A rendezvény keretén belül osztották ki azokat a díjakat amelyek a 2017-2018-as tanévben  végrehajtott legjobb eTwinning projektek kaptak  valamint az "eTwinning Iskola" címet kapott iskolák díjazására is sor került, így iskolánk képviselőjeként átvehettem a varsolciaknak ítélt eTwinning Iskola 2018-2019 oklevelet és zászlót. Bíztatunk másokat is arra, hogy részt vegyetek ezekben az európai projektekben, hiszen sok új ismeretre, érdekességre és barátra tehetnek szert!

                                                        Dénes Irén igazgató, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

A CODE KIDS-PROGRAMRÓL

 

Amikor 2 évvel ezelőtt beiratkoztunk a Code Kids nevű programba, még nem is sejtettük, hogy milyen sikereket érhetünk el vele. Első évünkben a code.org nevű oldalon hoztunk létre egyszerűbb játékokat, majd idei évünk elején a vízzel kísérleteztünk és készítettünk egy hidraulikus robotkart. Ezt követően érkeztünk el mostani szakaszunkhoz, amelyben weboldalt szerkesztünk, de emellett a Scartchben is animálunk, az Appinventorban pedig összetettebb játékokat alkotunk.

A program varsolci működtetője László Csilla községi könyvtárosnő. Tevékenységünket több helyen is bemutattuk: Csucsán, Zilahon, Kolozsváron. A programnak köszönhetően eljutottunk az ország fővárosába, Bukarestbe is. Szilágy megye képviselőiként mutattuk be a program lényegét és hasznát. A Société Générale cég látott minket vendégül, és az ott dolgozó informatikusok érdeklődéssel hallgatták és nézték végig a program 2-3 fős megyei képviselőinek bemutatóját. Elmeséltük nekik, hogy milyen is csapatban, összetartóan dolgozni, és bemutattuk az általunk létrehozott animációt és játékot is. Öröm volt fogadni a már tapasztalt informatikusok gratulációját és megfontolni a tanácsaikat.

A céggel való találkozás mellett várost nézni is volt időnk. Bukarest főutcáján végigsétálva megcsodáltuk a régi épületeket, majd meglátogattuk a földrajzi múzeumot, ahol szép kristályokban gyönyörködhettünk. Ezek után Seres Dénes képviselő úr közreműködésével ellátogattunk a Parlament csodálatos épületébe. Csodás élményekben volt részünk, és sok tapasztalattal bővültünk.

Bartus Bíborka, VIII. B osztály, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

 

Beszámoló a 2018-2022-es nemzetközi partnerkapcsolatról

 

                                                                       Szilágyi Norbert tanár úr előadása

 

„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.” Kányádi Sándor

   Négy évre szóló nemzetközi partnerkapcsolatot kötött a Búcs-i Katona Mihály Alapiskola (Felvidék) és a 10-es Számú Általános Iskola (Szatmárnémeti).  

Célkitűzések:

     A két iskola diákjai és pedagógusai között kiépíteni egy olyan kapcsolatot, amely a kölcsönös megismerésről, barátságról és tapasztalatcseréről szól. Felfedezve és megismerve a két vidék közös, valamint eltérő szokásait, a kisebbségben élő magyarság kultúráját, ezáltal fejlesztve a tanulók kommunikációs készségét, identitástudatát, történelmi, földrajzi, nyelvi valamint zenei képességeit.

    Katona Mihály földrajztudós kulturális hagyatékának  megismerése, ápolása, aki szorosan összeköti a két települést lévén, hogy Szatmárnémeti szülöttje, míg életének és munkásságának nagyrésze Búcshoz köthető, ahol sírját ápolják és emlékét mai napig őrzik.

    Gazdagítani a tanulók általános műveltségét a különböző tanulmányi, történelmi, földrajzi, sport és szabadidős tevékenységek szervezésével ezáltal is emelve a két intézmény presztízsét.

     A projekt részvevői: a két iskola V-VIII osztályos tanulói, valamint a gyerekek szülei ,a szülői bizottság tagjai, az iskolák vezetősége és tanárai.

   Tevékenységek: Megbeszélések, a partnerkapcsolat aláírása, tanulmányi versenyek, előadások szervezése, a magyar nyelv ápolása, hagyományőrzés.

      November 9-11 között a projektvezetők és iskolánk küldöttsége  résztvett a XIX-ik Katona Mihály napokon Búcsban, ahol aláírtuk a partnerszerződést, megtekintettük a műveltségi vetélkedőt, Szilágyi Norbert tanár úr megtartotta  ,,Mátyás az igazságos?",  Mátyásról szóló történelmi előadását, majd koszorúztunk. Csodálatos program volt és nagyon várjuk tavasszal a búcsi barátainkat Szatmárra.

                                                                                                   Kacsó Zsuzsanna programfelelős

 

 

 

    ,,Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.”

                                                                                    (Kányádi Sándor)

 

            A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a Magyar Nyelv Napjává november 13-át, a magyar nyelvet az államigazgatásban és a közoktatásban hivatalossá tevő 1844. évi II. törvénycikk elfogadását. Ez a nap lehetővé teszi, hogy évente egyszer a közfigyelem ráirányuljon a magyar nyelvre.

De mit is jelent nekünk a magyar nyelv? Létezésünk legfontosabb pillérét, szilárd alapot, amely emberségünk, családunk, népünk, kultúránk hordozója; mindent, ami magyarrá tesz minket. A magyar nyelv révén él a nemzet múlt, jelen, jövő síkjain.

A magyar nyelv anyanyelvünk: elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Magyarul közöljük mondandónkat, magyarul értjük meg egymást, életünkben először magyarul szólalunk meg, magyarul kérünk, magyarul örülünk, magyarul szomorkodunk. Édesanyánk magyar nyelven tanít minket, magyarul tanulunk az iskolában. A magyar nyelv biztos tudásának birtokában sajátítjuk el az idegen nyelveket. Kosztolányi Dezső szavaival élve életünk legnagyobb eseménye a magyar nyelven való beszéd, írás, gondolkodás.

A Magyar Nyelv Napja évről évre alkalmat ad az oktatási, tudományos és a kulturális intézményeknek, a médiának, az anyanyelvápolással foglalkozó civil szervezeteknek a magyar nyelv megünneplésére, a hagyományőrzéssel kapcsolatos rendezvények megtartására, és újabb kezdeményezések, mozgalmak elindítására.

A magyar nyelv szépségeiről tartott előadással, osztályszinten megszervezett anyanyelvi vetélkedővel ünnepeltük a 10-es Iskolában a Magyar Nyelv Napját, valamint kerestük a diákok, illetve a pedagógusok által kiválasztott legszebb magyar szavakat.

Kányádi Sándor idézetével tettük közzé már kora reggel felhívásunkat az iskolarádióban: arra kértünk mindenkit, egy kis cetlire írjon fel egy általa szépnek vagy talán a legszebbnek tartott magyar szót, s a főbejáratnál található kosárkába dobja bele 12 óráig. Külön kosár várta a diákokat is, illetve a pedagógusokat is. A délelőtt folyamán szépen megteltek a kosarak, melyek tartalmát a nyolcadikosok összesítették.  A kb. 280 leadott szavazat szerint a következő szavak a legszebbek: szeretet, édesanya, család, szeretlek, barátság, szerelem, gyönyörű, kérlek, magyar, élet. A pedagógusok felsorolásában szintén a szeretet szó állt az első helyen, melyet a szeretlek, édesanya, boldogság, barátság, család, öröm, esthajnalcsillag, bíborvörös, bölcsesség szavaink követtek.

            Az anyanyelvi vetélkedők a magyar nyelv játékosságára hívták fel a tanulók figyelmét. Az anagrammák, képrejtvények, intarziák, helyesírási feladatok megoldása során a diákok nemcsak sokat tanulhattak, hanem az elért szép eredményeknek is nagyon örültek.

Az ünneplés pedig megyei szintű anyanyelvi vetélkedővel folytatódott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, amelyen iskolánk egy csapata is részt vett, mi, magyartanárok pedig zsűritagokként, illetve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szatmár megyei szervezete és a LiterArt Magyartanári Egyesületáltal tartott programsorozat résztvevőjeként emlékeztünk édes anyanyelvünkre. 

            Rus Annamária és Tivadar Melinda magyartanárok

10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

MÚLTUNK IGAZI ÉRTÉKEI

    Ebben a tanévben (2018-2019) is kezdetét vette az Örökségünk Őrei elnevezésű verseny, melyben a csapatoknak egy örökbe fogadott épület múltját kell feltárniuk, minél többet megtudva róla.

     A mi csapatunk, név szerint a Kultúrgárda- a Szatmári Irgalmas Nővérek Zárdájának Őrei, 13 fős és célunk a régi leányiskola múltját felfedezni. A Zárda építését 1837-ben kezdeményezte Hám János püspök, a feladattal Gonzeczky Jánost bízta meg. Az épület eleinte iskolaként, de később óvó- és tanítóképzőként is funkcionált.

     A csapatunk Facebook-oldalán található egy videó, amiben a tagok egy verset szavalnak el, melyet két csapattag írt, elmesélve benne röviden a zárda történetét. Dr. Átyim Pál tanár úr és Rita nővér jóvoltából idegenvezetésben is részt vehettünk, ami alatt körbejártuk az épületkomplexumot és újabb érdekességekkel gazdagodtunk .Vetítés során is informálódtunk, fontos részleteket megtudva az épület történelméről. Iskolaszintű kvízt is rendeztünk. A sulirádióban hangzottak el a kérdések, magyar és román nyelven  .Az iskola folyosóin plakátokat helyeztünk el, rajtuk sok érdekességgel a Zárdával kapcsolatban. A helyes válaszokat innen kellett kikeresni, majd a tippet kis cetlikre írva egy dobozba dobni. A helyes válaszadók közül mindig kisorsoltunk 3-3 diákot, akik finom jutalomban részesültek.

      Reméljük, ti is kedvet kaptatok településetek kulurális-történelmi örökségének feltárására!

 

Az egykori Szent Erzsébet Óvó-és Tanítóképző – ma Ioan Slavici Kollégium - kapujában

 

Szerkesztette: Gábor Boglárka és Szerény Eszter, 7. C, Szatmár

 

Keresztény szentek nyomában

 

A 2018-2019-es tanévben a varsolci V.B számára egy olyan választható tantárgyat találtunk ki Vida János tanár úrral, amelyben történelmi múltunk érdekesebb eseményeinek megismerése mellett lehetőség adódik az olvasási képesség fejlesztésére és sok minden egyébre, például kirándulásokra is. Tantárgyunknak a Történelmi események és mondák címet adtuk, és eleinte magam sem gondoltam, hogy tanítás közben mennyi értékes tapasztalatot szerzek.

Megtapasztaltam például, hogy a diákok tényleg csak azokat a történelmi eseményeket tartják érdekesnek, amelyek valami módon a saját életüket is érintik, befolyásolják. Hiába töltöttünk például elég sok időt a csodaszarvas vagy a fehér ló mondájával, a velük kapcsolatos történelmi valóság  − az, hogy az ősmagyarok keletről jöttek, lovasnomád nép voltak, jurtákban laktak, halászattal-vadászattal foglalkoztak, ha épp nem harcoltak – már elég nehezen rögződött az emlékezetükben. Eléggé érthető ez a helyzet, hiszen manapság már csak kedvtelésből közlekedünk lovon, nem lakunk jurtákban, harcolni sem harcolunk íjjal és nyíllal, és halászni meg vadászni sem azért indulunk el, hogy legyen mit néhány hétig a hűtőbe rakni.

Az ókori és középkori kereszténység szentjeinek legendáit viszont már szívesebben hallgatták, mivel majdnem mindegyiküknek a rokonságában vagy az ismerősei között van egy-egy Erzsébet vagy Katalin vagy András vagy Miklós vagy Tamás vagy István vagy János, olyan nevű ember tehát, akinek a hagyományos (novemberi vagy decemberi) névnapja általában egybeesik egy-egy szent életű keresztény ember halálának és üdvözülésének emléknapjával. De hadd lássuk, kik is voltak ezek a keresztény szentek, akiknek emléknapján mi a mai napig nagy szeretettel és kedvvel köszöntjük fel ismerőseinket!

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207 – 1231) magyar királylány volt, majd egy német tartománygróf felesége lett. Árvaházat, kórházat alapított, ami a középkorban ritkaságszámba ment. Egész élete során segítette a rászorulókat, sőt nagyasszony létére még leprás betegeket is gyógyított. 1231. november 19-én temették el, ezért vált nov. 19-e Erzsébet-nappá. (Emlékezetére egyébként számos kórházat, templomot, kápolnát és kolostort építettek szerte a világon.)

Alexandriai Szent Katalint több mint 1700 éve, időszámításunk szerint 305. november 25-én végezték ki, amiért nem volt hajlandó bálványokat imádni, amiért szembeszegült a császári parancsokkal, és nem mondott le kereszténységéről, sőt számos embert keresztény hitre térített.

Szent Andrást azért nevezzük apostolnak is, mert egyike volt Jézus Krisztus tizenkét tanítványának, aki Kelet-Európában és Ázsiában hirdette a keresztény tanokat. Később Konstantinápolyban (a mai Istambulban) keresztény gyülekezetet alapított, ahonnan az idők folyamán az egész ortodox kereszténység életét kezdték el irányítani. András apostolt végül 70 körül egy hitvita miatt X-alakú keresztre, úgynevezett andráskeresztre feszítették. Emléknapja november 30-a.

A 73 évesen, i.sz. 343. december 6-án elhunyt Szent Miklós püspök valójában a mai Mikulások előképe. Szüleitől örökölt vagyonából többször is adományozott egy szegény sorsú, mások kénye-kedvének kiszolgáltatott családnak, de mindezt titokban tette: úgy, hogy az éjszaka leple alatt arannyal teli erszényt dobott be a szegény család ablakán – ez az a legendája, amelyből később kibontakozott a Mikulásjárás szokása.

Szent Tamás apostol Jézus hitetlenkedő tanítványa volt ugyan, de később a világ távoli helyein, Etiópiában és Indiában hirdette az evangéliumot. Emléknapja december 21-ére esik.

Karácsony másodnapján István-napot ülünk, de ugyanekkor Szent István vértanúra is emlékezhetünk, aki i.sz. 36-ban (tehát idestova 2000 éve) lett a jeruzsálemi keresztény gyülekezet egyik diakónusa, azaz Jézus tanítványainak segédje. Mivel vallási vitákba keveredett a helybeli zsidók elöljáróival, akikkel szemben nem volt hajlandó megtagadni Jézus isteni mivoltát, ezért ellenfelei felbőszítették ellene Jeruzsálem lakóinak egy jelentősebb részét, majd agyonköveztették. Ő volt az első keresztény, aki életét áldozta hitéért.

A karácsony harmadnapjára eső János-napot János apostolra emlékezve határozta meg a keresztény egyházvezetés. János apostol tetteiről számos feljegyzést találunk a Bibliában is, de ő a szerzője az egyik evangéliumnak, három apostoli levélnek és a Jelenések könyvének is. Időszámításunk szerint 100 körül hunyt el.

Nemcsak novemberben és decemberben, de az új esztendő első hónapjaiban is vannak olyan névnapok, amelyeknek ünnepeltjei keresztény szentek nevét viselik. Itt van például január 18-án Piroska napja, amelyen Szent László királyunk lányára, Szent Piroskára emlékezhetünk, aki 1118-ban bizánci császárné lett, és élete során mindvégig istenfélő hittel tevékenykedett új hazája és az ortodox egyház javára, Konstantinápolyban kórházat is alapított.

A Pál-napot Pál apostol emléknapján, január 26-án ünnepeljük, aki elvakult keresztényüldözőből a legnagyobb hatású keresztény hittérítő lett, erról a tevékenységéről ékesen tanúskodnak a Bibliában megtalálható levelei is.

A február 14-i Bálint napját a mai ember Valentin-nappá alakította ugyan, de eredetileg ez a nap (Római) Szent Bálint, a 270 körül vértanúságot szenvedett pap emléknapja.

Február 24-e Szent Mátyás apostol ünnepe. Ő az úgynevezett választott apostol, mert Jézus tanítványai az áruló Júdás halála után választották maguk közé azért a hűségéért, amellyel követte Jézust annak egész földi életében és feltámadása után is.

Természetesen az esztendő más időszakai is bővelkednek hasonló emléknapokban, de ezekről majd máskor számolok be…

Vicsai Zsolt, magyartanár, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

 

VARSOLCI FARSANGI SZOKÁSOK

"A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!"

Alig pihenték ki a karácsonyi és szilveszteri lakomázás, ünneplés fáradalmait, Varsolcon is mint más hagyományzőrző faluban  máris kezdődik a farsang. A farsang ünnepe vízkeresztkor kezdődik és húshagyókedden ér véget, melyhez számtalan népi hagyomány kapcsolódik. Húshagyókedd – a farsang utolsó napja, amikor még gátlástalanul lehet lakomázni, mivel azután kezdődik a húsvétig tartó böjti időszak.

Régen a fiatal asszonyok fonókába a lányok pedig fonóházba jártak, melynek célja a  fonás mellett a párválasztás volt. A fonóházba minden lány széket, lócát vitt magának, hogy legyen mire üljön, sorba vittek hazulról fát, hogy biztosítsák a meleget, ugyanúgy petróleumot is vittek a lámpába. Tököt sütöttek, főztk, inyencnek számított a lerben sült krumpli káposztalével.A helyiségért a lányok pénzt adtak a házigazdának vagy segíteni mentek a gazdának fizettségképpen.  A fonóházban a lányok érkezésük után  fontak,  majd mikor jöttek a legények kezdődött a játék,a mókázás. A fiatalok kedvenc játékai közé tartozott a Halad a kosár, Ringó, Susu valamint a Pattanj balha ! játékok is, ez utóbbi menete: fiúk, lányok együtt játszák. Kiválasztanak valakit, aki leül a szoba közepére tett székre. Kérdezik, ő pedig válaszol:

-Pattanj, balha!
-Nem pattanok!
-Meddig?
-Keddig.
-Mit vársz?
-Csókot.
-Kitől?

Itt a középen ülő megnevez valakit: ha fiú, akkor lányt, ha lány, akkor pedig fiút. A megnevezett odamegy hozzá, és megcsókolja (ad neki egy puszit). Ha nem csókolta meg, akkor bünetésben részesült. Utána ő marad ott, és vele kezdődött újra a játék.

farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása volt, ezt a fonóházba járó maszkurások gyakran megtették. A maszkurások eljártak a disznótorokba is, ahol töltöttkáposztát, hurkát, kolbászt kértek. Az étellel visszatértek a fonóházba jól ettek- ittak, szórakoztak. A fonóházba járó lányok is beöltöztek maszkurások, legtöbbször betyárnak öltöztek vagy fordított ruhát öltöttek magukra, hogy ne ismerjék meg őket. Húshagyókedden vagy azt azt megelőző napokban tartották a fonóházat záró bekötőt. A bekötőbe cigányokat fogadtak és reggelig mulattak. Minden lány tyúkot, lisztet vitt és a fonóház helyszínén elkészítették a finom bekötős vacsorát, a fiúk vágták a fát együtt készültek a mulatságra. A fonóházas házat, ahol a bekötőt tartották feldíszítették, madzagra tojáshéjat, kreppapírból készült rózsát fűztek. A fűzért a fára, az utcára vagy az udvarra két ház közé köttötték.

Húshagyókedden senki sem font, mindenki ünnepelt, kürtőskalácsot sütött, tyúkot vágott, töltöttkáposztát készített vagy füstölt oldalassal és kolbásszal készült rántott krumplit főzött. Húshagyókeddtől húsvétig már csak vasárnap fogyasztottak húst.

A fonás után a szövés következett, amit általában márciusban kezdtek. A húshagyókeddet követő szerda, hamvazószerda, melynek estéje hencsergő vagy fetrengő (K.I. 83 éves nő) este volt.A földre terített pokrócon fetrengtek, hogy megelőzzék a mezei munkával járó hátfájást.
A farsangkor sok olyan jeles nap van, amelynek nagy jelentőséget bizonyítottak, időjős napnak tartották a Piroska, Vince, Pál napokat. Így ismertek az alábbi népi jóslások: 

 Január 6. Vízkereszt

A vízkereszti hó, tartós hó./

Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, korán lesz tavasz!

18. Piroska

Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy.

22. Vince

Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince,

Gabonával pajta, csűr,Mihály így, édes bort szűr.

25. Pál

Ha Pál napja tiszta, bőven terem a mező s puszta,

ha pedig havas, nedves, lesz ősszel a kenyér kedves.

Február - Böjtelő hava

2. Gyertyaszentelő

Ha esik a hó, fúj a szél,Nem tart sokáig a tél.

3. Balázs: A Balázs napi eső, jégverést hoz.     

14. Bálint :Ha hangosan csivitelnek a madarak, Hamarosan itt a tavasz.

16. Dorottya, Júlia: Dorottya napján csikorog a fagy, a tél nemsoká abbahagy.

19. Zsuzsanna

Ha Zsuzsanna napján a pacsirták szólnak, vége lesz a hónak,

de ha befagy a pacsirták szája, egyik hó a másikat várja.

 24. Mátyás:Mátyás jeget ront, ha talál, ha nem talál, akkor csinál!

A varsolciak még mindig ünneplik a farsangot, bizonyos szokások még mindig elevenen élnek. A fonóházak ugyan “nem működnek” de húshagyókeddet még ma is ünneplik, hiszen minden háznál kürtőskalácsot sütnek, ünnepi ételeket készítenek.Az idősebbek ma is felfigyelnek az időjós napokra. Iskolánkban minden évben húshagyókedden a végzős osztályok farsangi bált szerveznek a kicsiknek. A tevékenységek közé tartozik az álarcok értékelése, ahol a fő szempont az eredetiség, játékokat ügyességi versenyeket szerveznek. A szervezők biztosítják az anyukák és mamák által készített kürtős kalácsot, teát, házi süteményeket és különböző házi édességet.Reméljük az idén szintén sikeres lesz a sokak számára várva-várt farsangi bál!

 

                                          Dénes Irén igazgató, Varsolci 1- es Számú Általános Iskola

 

 

 

 

 

HALLOWEENI BULI

     Október 26-án a Varsolci 1-es számú Általános Iskola VIII.B. osztályos diákjaira került a sor, hogy megrendezzék a 2018-as halloweeni bulit. Iskolánk minden évben meg szokta ezt rendezni. Ez az esemény csapatjátékokból áll, 4 fős csapatok voltak és az idén a tanárok is részt vettek a játékokban, ami nagyon vicces volt. A csapatokat rangsoroltuk és ajándékokat kaptak. A szervezők különféle finomságokkal készültek a résztvevőknek, pl: hot dog, pattogatott kukorica, pizza stb. Tombolákat készítettünk, amiket a diákok meg tudtak vásárolni és a csapatjátékok után sor került a tombolanyeremények kisorsolására.

 

        A kultúrotthont kreatív halloweeni díszekkel díszítettük fel. A tombolaosztás után elővettük tánctudásunkat és kikapcsolódtunk az iskola terhei alól. Mindenki nagyon jól érezte magát, mert jó volt a hangulat és sokat nevettünk.

Dénes Kamilla és Bartus Beáta, VIII. B osztály, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

KARÁCSONY ÉS ADVENT

 

Karácsony a keresztyén világ egyik legközismertebb ünnepe. Történetét tekintve megünneplése egész a negyedik századig nyúlik vissza. A keresztyénség hajnalán ugyanis nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentősége, s később is csak, mint egyházi szertartás jelent meg.

Változás csak a tizenhatodik századtól történt, amikor a reformáció az újra felfedezett evangéliumot helyezte a középpontba. Ekkor került be fokozatosan a hívő családi életbe a karácsony is. S ezzel együtt megjelentek olyan szimbólumok is, amik azóta is örök jelképpé váltak a karácsony számára. A XVIII századtól Németország területén megjelentek a karácsonyfák, majd később Ausztriába, s idővel még az új világot is meghódították. Ezzel egy időben jelent meg az evangélikusoknál az adventi koszorú, mely eredetileg arra szolgált, hogy egy árvaházba levő gyerekek lássák hogy mikor jön el a karácsony estéje. Idővel felvette az adventi koszorú a ma ismert formáját, négy gyertyával és fenyőágakból formázott koszorúval. A katolikus egyházban minden gyertyának külön jelentősége van, valamint lila és rózsaszín gyertyákat használnak.

A Varsolci Általános Iskolában is, már régi hagyománya van a karácsony megünneplésének. Az osztályok karácsonyi díszbe öltöznek, a folyóson karácsonyi énekek hallatszanak s a zeneórákon énekelt karácsonyi dallamok átjárják az egész iskolát. De ez a karácsonyi pompa, nem ám az, amit a tévében látunk. Nincsenek műanyag és világító giccsek. A diákok saját kezükkel készítenek karácsonyi díszeket. Van ott papírból, műanyag pohárból, ragasztott, vágott, hajtogatott, s sok más nagy gonddal, de még nagyobb lelkesedéssel elkészített dísz is. Melyekből az utolsó iskolai héten kiállítást szerveztek, ahol gondos bíráló bizottság kiválasztotta a legjobb és a legötletesebb díszeket.

A varsolci iskola nemcsak a kézzel készített díszekre fektet hangsúlyt, hanem a közösségi élményre is. Ugyan is advent periódusában, minden héten egy-egy nap összegyűltek a nagyfolyóson, tanárok és diákok egyaránt s ott közösen meggyújtották az adventi gyertyákat, miközben kántákat énekeltek.

                                            Tóbiás István, vallástanár Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

Meglátogatott minket a Mikulás!!!

 

December 5-én, Miklós nap előestéjén Mikulásnapi előadást tartott a varsolci I-II. B. osztály. Sok szép mesét hallottunk, a gyerekek szépen hangsúlyozva, bátran adták elő történeteiket. Téli táncunk idevonzotta a hópelyheket, mikulástáncunk pedig … elcsalta hozzánk egy kis pihenőre a Mikulást!!!

 

Színültig teli puttonnyal, sok ajándékkal érkezett meg hozzánk a Mikulás. Jókedvűen meghallgatta előadásunkat, mi pedig izgatottan figyeltük Őt. Az öröm és a mosoly egy gyerkőcnél sem maradt el, mindenki boldogan szorongatta az édességgel teli ajándékcsomagját. 

 A Mikulás egy-egy bölcs tanáccsal búcsúzott és megígérte, ha jó gyerekek leszünk és lesztek…. , jövőre is eljön. Szóval, ti is legyetek jók, ha tudtok…!

 

       Godza Judit tanítónő és az I-II.B. osztály, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KARÁCSONYI OSZTÁLYDÍSZÍTŐ VERSENY

 

A 10-es Számú Általános Iskolában idén először rendezték meg a karácsonyi osztálydíszítő versenyt kicsiknek és nagyoknak. A feladat nagyon egyszerű volt, azok az osztályok, amelyek szerettek volna részt venni ezen a versenyen nem kellett mást tegyenek csak azt, hogy a lehető legszebbé varázsolják tantermüket. A VII. B osztály nagy örömmel vetette bele magát a munkába, főleg amikor megtudta, hogy a jutalom nem más, mint egy felelésmentes nap. S mivel a jó dolgok összekovácsolják a közösséget, mindenki szívesen vett részt és rajzolt, vágott és ragasztott. Sajnos a gyönyörű karácsonyfánk az utolsó pillanatban balesetet szenvedett s így már csak fele olyan magas maradt, mint amikor a díszítést elkezdtük, de végül nem csüggedtünk, hiszen nem csak a végeredmény számít, hanem az a sok nevetés és jókedv, amivel ezt az egész feladatot teljesítettük. S hogy a munkafolyamatot megörökítsük, Szénás Anna és Pató Brigitta a Karácsonyi csoda című verset írta.

Simpf Mădălina, a VII. B büszke osztályfőnöke

 

10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

Antcu Natalia, VIII.D, Satu Mare

 

 

 

KARÁCSONYI CSODA

Másodikon az első osztály

Az ajtót is kitörtük már

Eleinte nehezen ment az együttműködés

És sok volt a kötözködés, kérdezősködés

De most a díszekről is kellene mesélni

S ezt a monoton szöveget lecserélni

Táblánkon különböző szövegek és rajzok

A fa tetejére is feltettük a csillagot

Girlandok díszítik az osztály falát

Ezüst tobozok a szekrények polcát

Az ajtónk kapott szemet, szájat

Fehér és ezüstös füzér sálat

Karácsonyfánk szép díszekbe öltözött

Piros, arany, ezüst variációk között

Fényes égők ragyognak rajta

Mindenféle színes fajta

Magas, erős, köpcös fa

Eddig a strapát kibírta

Ám történt egy kis baleset

S akaratlanul kicsi lett

De nem adtuk fel

S összedolgozott 31 ember

Nem így terveztük el

De végül így díszítettük fel

Hátha az oszi büszke lesz

És ez nekünk tökéletes.

 

Szénás Anna és Pató Brigitta,VII.B-Szatmár

 

 

 

 

 

 

 

 

    Karácsonyi  készülődés

Rus Annamária és tanítványai

 

Karácsony jön, s bekopog csendesen,

Varázsától megváltozunk hirtelen.

Így lett egyik pillanatról a másikra,

Osztályunk is kis karácsonyvárók otthona.

S hogy is történt meg ez a csoda?

Egy óra alatt jött ötletek sora.

Tanácstalanul álltunk, mint a betlehemi királyok,

Majd egy isteni jel, mint az üstökös, belénk csapott.

Egymásra néztünk, s láttuk egymáson,

Hogy ki mit kell csináljon.

A lányok a karácsonyfát öltöztették piros-fehér díszbe,

Míg a fiúk feladata volt a girlandok elhelyezése.

Piros azért lett, mert ez ma már a szeretet színe,

Eredetileg a tudás almájára emlékeztetett.

A karácsonyfán díszelegve arra utalhat,

Hogy az emberiség visszatérhet még a Paradicsomba.

Isten a kis Jézus születésével azt akarta,

Hogy ajándékba a szeretetet adja.

Ez a szeretet lengje be osztályunk, iskolánk!

Hogy meglássuk mindenkiben a csodát!

A pirosat egy kis fehérrel ékesítettük,

Mellyel gyermeki tisztaságunkat érzékeltettük.

Így lett második otthonunk a szeretet és a tisztaság jelképe,

Melyek ne csak karácsonykor költözzenek a szívünkbe!

Legyünk mindennap vidámak és kedvesek,

Így várva a legszebb ünnepet!

 

 

A MENNYORSZÁG FENEKÉN

 

Abban a pillanatban csak a lányom, Lizzy fellépésére tudtam gondolni. Kicsi volt még, amikor az édesanyja elhagyta ezt a világot. Már csak ő és a húgom Theresa maradt meg nekem, aki sokat törődik Lizzyvel. Úgy szereti az én kis hercegnőmet, mintha a saját gyermeke lenne, ami engem egyáltalán nem zavar. Hiszen alig van időm a megmaradt családomra, így az én szegény félárvám alig-alig lát engem.

A munkahelyemen mindent megteszek azért, hogy a feletteseim elégedettek legyenek a teljesítményemmel, de képtelen vagyok eleget tenni az elvárásaiknak. Hiába dolgozom New York egyik legfőbb nevezetességében, mégsem érzem magam szerencsésnek. Az egyik fő probléma az, hogy én Brooklynban lakom, távol ettől a börtöntől, ahova reggelenként visszatérek. Másrészt sokszor kell benn maradnom a munkaidőm végeztével is, hogy a kapzsi főnökömet kárpótoljam a napi „baklövéseim” miatt. De ilyen helyzetekben ott van nekem ő, abban a kis képkeretben, biztatóan mosolyogva rám. Szőke, szinte arany színben pompázó haja, glóriaként hull alá a gyönyörű zöld szempárba, mely épp olyan akár a lányunk tekintete. Kép nélkül is bármikor fel tudnám idézni azt a nőt, aki csupán a puszta jelenlétével képes volt örömöt lopni a szívembe. Akinek minden mozdulatából gyengédség, törődés és egy apró - még az első együtt töltött éveinkből származó - huncut szikra áradt. Akit sosem akarok, és sosem fogok elfelejteni, mindegy hány év, vagy hány millió csillag áll közöttünk. A kést, amit halála napján a szívembe döftek, rendszeres emlékezéseim során elforgatnak, amíg az körbe nem ér. Csakhogy van egy olyan érzésem, hogy a fegyver éle, amely a lelkem legmélyebb pontját találta el, sosem fog körbeérni, és, ha egyszer sikerül is kihúzni, a hatalmas seb örökre ott marad.

Majd megtörtént. Robbanást hallottam, és több millió torokból érkező, fájó sikolyt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy munkatársaim az ablakokon keresztül próbálnak kiutat lelni. Én csak ültem a székemben, mivel az események olyannyira sokkoltak, hogy mozdulni sem tudtam. Viszont, mielőtt a por és a füst elhomályosította a világot, még láthattam, amint a főnököm irodája lángra lobban, és a benne tartózkodó mogorva, illetve kapzsi személy, akit mindig uramnak szólítottam, lassan úgy elég, mint a papír, ha tűzhöz ér. A felettesem halála kijózanított a tudatalattim sötét árnyékából, ezért, mikor kiugrottam egy ablakon, sajnálni kezdtem őt. Olyan lassan történt az egész, hogy elfelejtettem, miért szánom meg. Hiszen, ha elengedett volna a munkaidőm végeztével, talán megmenekülhettem volna a perzselő lángnyelvektől, és már rég Lizzy előadásán lehetnék. Lizzy! A gyermekem neve felnyitotta az elmém, és tudtam, ha én meg is halok, ő otthonra fog lelni Theresanál. Bár elbúcsúzhattam volna tőlük!  Bár láthattam volna!

Ekkor újabb robbanás következett, és a fejem felett lebegő égő berendezések kavalkádjából hirtelen megpillantottam az én drága feleségem képét, amelynek szélei már meggyulladtak. A fotón lévő édes mosoly különös reakciót váltott ki belőlem. Egyszerre potyogtak a könnyeim és nevettem fel a kedvesemre, kinek már csak az arca látszott. Oly nagy sebességgel zuhantam, hogy lángra lobbantak a végtagjaim, de ez engem cseppet sem érdekelt. Akkor, mintha a kép egyre inkább szenesedő maradványai szorítottak volna magukhoz, új párt találtam magamnak. Rájöttem, hogy a tűznél nincs vadabb, veszélyesebb és fékezhetetlenebb szerető.

Nem sokkal később, feleségem hófehér angyalszárnyai között ébredtem, aki könnyes, smaragdzöld szemekkel az arcom simogatta. Szinte észre sem vettem a súlyos égési sebeket a karján és a testén, ahol nem takarta őt arany köntöse. Majd, mintha hosszú idő után kaptam volna újra levegőt, úgy éreztem, a kést végre kihúzták a szívemből, és a rajta tátongó seb is kezdene összeforrni. Ám mielőtt a sérülésem teljesen begyógyult, ismét éles fájdalom hasított belém. Majd kiáltást hallottam, de nem az én angyalomtól származott. Ez egy reménytelen, kétségbeesett és szomorú hang volt. Nagyon ismerős hang. Végre megértettem. A nő, akinek az ölében nyugtattam a fejem, most néma, óvatos, mégis egyben sokatmondó pillantást vetett felém. Annyi év telt el, és én teljesen félreértettem minden apró jelet. A feleségemet nem a halál okozta sebek kínozták, hanem ugyanaz a fájdalom égette belülről, akárcsak az én lelkemet sújtó veszélyes sérülés.

            Lizzy, kicsim, édesem, hogy hagyhattalak magadra?! A kés helyét egy kard váltotta fel. A penge addig forgott körbe-körbe, ameddig a lányunk meg nem öregedett, és fel nem költözött hozzám és az édesanyjához.

            E szörnyű, de részben reménnyel teli pillanatok leforgása alatt ráeszméltem, hogy sosem volt értelme a múltam zűrös időszakain aggódnom. Hisz minden érzés meg tud változni bennünk, csupán pár perc alatt.

            Egyetlen változás kell hozzá, hogy az események kiforgassanak minket saját magunkból. És ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit választanék: élet vagy halál? Azt felelném: „Fogalmam sincs.”                               

                        Barta Dóra-8. B, 10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

 

 

ÌZELÍTŐ A VARSOLCI NEGYEDIKESEK FOGALMAZÁSAIBÓL

Mátyás király udvarában jártam

   Mátyás király uralkodásának az évfordulója alkalmából, a királyi udvar, tehetség versenyt hirdetett meg. Ez alkalommal vászonra vetettem a Hunyadiak várát.

   Festményem annyira élethűen ábrázolta a királyi palotát, hogy nagy megdöbbenésemre nekem ítélték az ,,Ügyes tehetségek” kitüntetését. Erről levélben értesítettek engem, amit a király futára személyesen nyújtott át nekem a palotába szóló meghívóval együtt. Vállamon a tarisznyámmal, izgalommal tele, elindultam a vár felé. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nagy nyüzsgés van a királyi udvarban: szolgák, inasok, szakácsok és lovas katonák hada forgolódott. Befele haladva egy felírtra lettem figyelmes, ami a kút falán állt: ,,Vized van, szived nincs”. Leszólítván egy öreg inast megtudtam, hogy e szavak török fogolytól származnak. Mátyás király szívélyesen üdvözölt, megdicsérte festményemet és további munkák készítésére kért fel. Beszélgetésem során észrevette, hogy szeretem a könyveket és érdekel a csillagászat. Ekkor odarendelte egyik írnokát, akit arra kért, hogy vezessen engem el a Korvina házától megkezdve az írnokok házán át egészen a csillagvizsgálóig. Csodálattal néztem a rengeteg gyönyörű díszes bőrkötésű és selyembársonyos könyvet és ámulattal hallgattam a tudósok és csillagászok szavait.     Létem egyik legszebb élménye volt e nap.

                                        Dragoş Alexandra-Olivia, IV. B, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola     

Egy jó cselekedet...

Egyszer, amikor jöttem haza az iskolából a barátommal, megláttam egy cicát beszorulva egy kerítésbe. Nem volt szerintem három hónapos sem, mert nagyon kicsi volt. Mikor hazamentem, letettem a táskám, kabátom, átöltöztem és elszaladtam a kiscicához. Megpróbáltam kiszedni, de nem sikerült. Átmásztam a kerítésen és kiszedtem. Az anyukája ott nézte. Nem vittem haza, mert láttam, hogy az anyja nagyon szeretné visszakapni. Visszaadtam neki. Én erre mindig fogok emlékezni!

                                                              Bartus Ábel-IV. B, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

 

 

 

 

Az űrhajós kirándulás

            A hét első napját éppen fizika órával kezdtük. Egész órán helyesen és szépen írtam, ezért a fizika tanárnő boldogan mondta, hogy lesz egy fizika verseny, amire szeretne vinni. Rábólintottam és boldogan mondtam neki igent.

            Egész héten tanultam és írtam fizikából...majd eljött a verseny napja. Én és a fizikatanárnő elmentünk Kolozsvárra, a verseny helyszínére. A verseny előtt kihirdették, hogy aki az első díjat nyeri, egy űrhajós kiránduláson vehet részt. Miután lezajlott a verseny mindenki hazament és türelemmel várta az eredményhirdetést. Eltelt egy hét és a fizikatanárnő boldogan jelentette be, hogy én nyertem meg az első díjat. Elindultunk hát a fizikatanárnővel egy csodálatos űrhajós kirándulásra. Mikor az űrhajóhoz értünk, leültünk és pár perc múlva ki is lőtték. Nagyon magasra repültünk. Az űrben felismertem az összes bolygót. Későre járt, mikor az űrhajó leszállt.

            Mikor hazaértünk sokat meséltem anyának és apának és másnap az iskolában is folytattam a mesélést.

                                         Dragoș Alexandra Olívia-  IV.  B, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

Valóra vált álom...

            Még amikor kicsi voltam, anyukámmal elmentünk egy játéküzletbe. Ott helikopterek, repülők voltak, persze mind játékból.

            Nekem mégis az űrhajó tetszett a legjobban. Mindig azt mondtam anyának, hogy mikor nagy leszek, űrhajós leszek. Anyát már idegesítette és azt mondta, hogy nem lehetek űrhajós, mert a mi országunkban nincsenek űrhajós állások. De én még nem adtam fel. Mikor nagy lettem kiköltöztem Amerikába, de nem vettek fel. Elhatároztam, hogy itt Romániában építek egy űrhajót. Magamban nem tudtam, ezért nagyon sok embert elhívtam akik űrhajósok akartak lenni. Be akartam bizonyítani anyának, hogy meg tudom csinálni. Eltelt húsz év és megcsináltuk. Anya még akkor sem támogatta az ötletemet, de meggyőztük. Beült mindenki az űrhajómba, a mérnökök kilőtték és felszálltunk.

            Ez volt életem legszebb élménye!

                                                           Bartus Ábel- IV. B, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

A világgáment tanszerek

A varsolci iskolában volt egy szétszórt fiú, akit Mihálynak hívtak.  A tolltartójában nem volt más csak egy vonalzó, egy töltőtoll és egy ceruza. A vonalzót úgy hívták, hogy Vonals Peti,  a töltőtollat Töltő Dorka, a ceruzát Grafitos Ábelnek. Ők hárman eldöntötték, hogy világgá mennek és gazdájukat megleckéztetik. Kiugrottak a tolltartóból és útnak indultak. Másnap reggel Mihály szomorúan nézett bele a tolltartóba. A három tanszer már nagyon messze tartott. Útközben azon gondolkodtak, hogy milyen rossz lehet Mihálynak. Elhatározták, hogy visszamennek gazdájukhoz.      Miután hazaértek Mihály olyan boldog volt, hogy igazi aranytolltartóban tartotta őket.

                                                           Bartus Tünde, IV. B, Varsolci 1-es számú Általános Iskola

 

Egy izgalmas nap

            Egy nap elmentem Wc papírt vásárolni. Útközben megláttam egy játékboltot és bementem. Ott láttam egy szép hajót, repülőt, és egy puskát. Meg akartam venni, de nem volt rá elég pénzem. Na, futás haza...otthon elővettem a könyveimet és a labdát, majd kipakoltam a ház elé és vártam, hogy vegyék meg őket. Jött is egy ember, aki megvette a Pinokkió könyvemet 20 lejért. Sajnos csak ennyit árultam, így nem tudtam venni csak egy hamburger alakú tolltartót, aminek málna illata volt. A boltból hazafele jövet megláttam egy kutyát és hazavittem. Este néztem a tévét és láttam, hogy pont ezt a kutyát keresik. Felkerestem a gazdáját és odadtam a kutyát. Cserébe kaptam 200 lejt. Gyorsan elmentem a játékboltba és megvettem a szép játékokat. Azóta is állandóan ezekkel a játékokkal játszok.

                                                           Dácz Kamilla. IV. B, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

A  karácsony

Mit jelent a karácsony? Számomra a karácsony egy olyan ünnep, amikor együtt a  család és  megajándékozzuk egymást. A karácsony azért igazán varázslatos, mert kicsi ajándékkal nagy  örömet  szerzünk  szeretteinknek. A karácsony varázslatában nem mindenki vesz részt, vannak  gyerekek, akiknek  nincsen  ki ajándékot  adjon.  Ezek a gyerekek szenvednek. Mi  a családban mind együtt szoktunk  ülni, a testvéremmel  mindig  hajnalban  szoktunk  menni  kántálni és  ezt nagyon  szeretem. Számomra ezt jelenti a  karácsony.

                                                            Dácz  Zsófia -     IV. B. Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

                                                                

 

 

 

 

 

Geng Arlen, előkészítő B, Szatmár

 

 

Igazi csodák

            A csodák jelen vannak a mindennapi életünkben. Sok ember ebben nem hisz, de nekik csak ezt tudom üzenni:
            Nem hiszel a csodákban? Nyisd ki a szemed, és nézz köröl a világban. Mit látsz? Bizonyosan szálló madarakat, szélben lengedező fákat, melyeknek már lombozatuk nagy része rozsdás színben pihen a földön. Bolyhos felhőket, amelyek gondtalanul úsznak a kék égen.
            Kik vannak körölötted otthon? Szívednek kedves emberek. Mi ez ha nem csoda? Lehet, hogy ez szerinted természetes. Azt mondod, ez nem igazi csoda. Igazi csodát akarsz? Hunyd be a szemed, nyisd ki a szíved és meglátod, hogy Isten fényében ragyogsz, aki nap mint nap megajándékoz téged szeretetével. Jelen van a mindennapjainkban, és segít nekünk.
Úgy gondolod, hogy neked csak kudarcaid voltak és vannak? Ennek ujjongva örülj, mert azt jelenti, hogy Isten mást, jobbat szánt neked. Mi ez, ha nem csoda?
            Ő nagyon szeret engem, téged és mindenkit. Ha viszonozni szeretnéd Isten szeretetét, engedd, hogy a szívedben lakozó fény szétáradjon egész életedben. Ha azt szeretnéd, hogy ez a fény tündököljön, arra buzdítalak, vegyél részt a karácsonyi szentmisén, és szemléld a jászol csodáját.                   Hidd el, nem tudsz majd elszakadni Tőle.
            A legnagyobb csoda pedig te vagy, hisz megszülettél és lélek van benned. Az igazi nagy csoda pedig a fény a lelkedben.

            Ne hagyd, hogy a fény elvesszen!

                                               Cala Zselyke Dorottya,10-es Számú Általános Iskola, IV.B  osztály

                                                      Karácsonyi fogalmazásverseny: A csodák Istene -III. díj

                                              

 

 

AZ ÉLETRE KELT HÓEMBER

 

    Egy szép takaros házban, egy gyönyörű erdő szélén, élt békességben egy aranyos család.

 

 
   


   Andris, a család egyszem gyermeke, egy szép havas délután úgy gondolta, hogy kimegy a ház elé, és épít egy hóembert. Mire elkészült vele, délre fordult az idő Az anyukája behívta ebédelni. Ebéd után, tovább szerette volna csinosítani a hóembert, de annak nyomaveszett.

    Nagyon szívéhez nőtt, ezért elindult az erdő fele megkeresni a hóembert. Ment, mendegélt, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az ő hóembere, sok más hóemberrel együtt táncol! Nem hitt a szemének! Azt gondolta, hogy ő is beáll közéjük táncolni. A hóemberek szívesen fogadták. Annyira belefeledkezett a szórakozásba, hogy észre se vette, hogy szürkülni kezd az ég....

    Andris anyukája aggódni kezdett, és keresésére indult az erdő felé. Nagyon hamar ráakadt fiára és társaira. Látva a gyerek és barátai felhőtlen boldogságát, már nem is haragudott annyira Andrisra.     

     Hazavitte kisfiát. Vacsora közben megbeszélték, hogy Andris soha többet nem megy el az anyukája engedélye nélkül, ugyanakkor eldöntötték, hogy soha többet nem kételkednek abban, hogy vannak-e csodák?

                                          Simori Jennifer, III. B, 10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

ANTÓNIA KARÁCSONYA

 

     Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a Tündérek-völgyében, élt egy Antónia nevű tündér.

     Antónia már nagyon várta a karácsonyt, mert tudta, hogy szentestén eljön hozzá is a Jézuska, sok ajándékot fog kapni, és együtt lehet a családjával. Már december elején feldíszítették a házat fenyőágakkal, színes gömbökkel és illatos karácsonyi gyertyákat helyeztek el a bútorokon. Nemsokára elérkezett a várva várt szenteste. Mikor kibontotta és megnézte az ajándékait, áthívta a kedvenc barátnőit, hogy együtt játszanak az új játékokkal. A lányok mindig szívesen jöttek Antóniához, hiszen mindig jó a hangulat náluk. Egész délután az új játékokkal játszottak. Játszás közben megéheztek. Uzsonnára csokis muffint ettek, amit Antónia sütött nekik előző este. A tündérek megegyeztek, hogy mindennap meglátogatják egymást.

       Örömükben minden délután, útjuk során, ruhájuk zsebéből szaloncukrot rázogattak a házak felett, és varázspálcájukkal néha egy kis csillogó hóhullást is varázsoltak sok gyermek örömére.

                              

 Józsa Kamilla, III.B, 10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

 

 

A VARÁZSLATOS TÉL

 

     Egyszer volt, hol nem volt, hát mégis csak tél volt, amikor a Pétertfi család hóembert épített, de nem egy közönséges hóembert! Ez a hóember a Péterfi család divatját követte: apa kalapját, anya sálját viselte, szeme helyén nagyapa színes villanykörtéi világítottak. Marci rakta fel a kétágú répa orrát.

    Este a család december 6-ára készült, hisz másnap jön a Mikulás bácsi. Mikor Marci lefeküdt egy villanást látott. Kinézett az ablakon, hogy rájöjjön, mi volt az a fény? Gondolom, tudjátok, hogy ki volt!? Igen, a Mikulás! Valamit csinált, de Marci nem látta jól, mit matat a Mikulás bácsi a hóember körül. Magára kapta kabátját, és kiment. Udvariasan megkérdezte, hogy mit csinál itt, a hóember körül. 

        -Uram, mit tetszik itt csinálni? Igazolná magát?

-          Tudod kisfiú, milyen szerencséd van?

-          Miért?

-          Hát azért, mert én a Mikulás vagyok. A hóemberedből szeretnék segédet csinálni, csak nem jut eszembe egyetlen egy varázsige sem.

-          Ekkor szólalt meg Marci tátott szája:

-          Uram, én lehetek a segédje, ha akarja.

-          Rendben. Ha egy éjszaka alatt több millió házba becsempészed az ajándékot, akkor semmi akadálya!  Ezennel segédemmé fogadlak!- és Marci felé nyújtotta kezét. Akkor mehetünk?

-          Hát persze!- csapott a Mikulás tenyerébe Marci.

Egész éjjel lelkesen hordták az ajándékokat. Már csak tíz ház volt hátra, mikor pirkadni kezdett. Marci megijedt, hogy nem fogják tudni befejezni az akciót. A Mikulás megnyugtatta, hogy sikerülni fog.

 Reggel hétre sikeresen kivitték a csomagokat. Marci már nagyon fáradt volt. A jóságos Mikulás      

  hazavitte Marcit, befektette az ágyba és hálából nekiadta a sapkáját.

                  Marci felriadt, mert valami zajt hallott. Azt hitte egy csodás álom ért véget, de mikor meglátta a saját fején a különös sapkát, már tudta mi a valóság. Azóta is Marci a Mikulás segédje. Pszt! Maradjon ez a mi titkunk!

                                               Vida Márk, III.B-10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

Kell-e ennél nagyobb csoda?

            Mindig nagy szeretettel és tisztelettel hallgattam nagymamám meséit. Azokat a meséket, melyben az Úrról beszélt. Arról, hogy milyen csodálatos dolog a hit.
            Egy zúzmarás téli napon felmentünk nagymamámmal az ódon, pókháló lepte padlásra. Keresett valamit, s nekem úgy tűnt, hogy kincsek után kutatunk. És most igazi kincsre találtunk egy régi fonott kosár legmélyén, ahol könyvek voltak. Egy bibliára, mely más volt, mint a nagymamámé, más, mint a szüleimé, s más, mint az én gyermekbibliám. Régi volt, ám mégis tündökölt. Mikor kezembe vettem, épp akkor sütött be az apró poros ablakon egy napsugár, amely úgy ragyogott, mint a betlehemi csillag fénye. Lesimίtottuk a pókhálóruhát, magunkhoz vettük „kincsünket” , s lementünk. Nagymamám elmesélte, hogy még az ő nagymamájáé volt, s a pislákoló gyertyafény mellett ebből mesélt neki. Kedvenc története, Jézus születésének története volt. Egymásra néztünk, s lelkesen tudattam vele, hogy ez az én kedvenc történetem is. Elmosolyodtunk, majd szelίden, némán megöleltük egymást.

            Karácsony estéjén leültem a kandalló mellé, melynek melege, fénye hίvogató volt a hideg téli estén. Fellapoztam a régi bibliát, s mintha valaki fogta volna kezem, egy ismerős, szeretett résznél nyίlt ki. Mézeskalács illatta keringett a levegőben. Mire észrevettem, már körülöttem ültek szüleim, testvérem, nagymamám. Körülvett minket a szeretet, s varázslatos volt, ahogy mindannyian ott voltunk, békességben. Olyan karácsonyt töltöttünk el együtt, mint még soha. Nyugalomban, csendességben, békésen..

            Akkor jöttem rá, hogy a karácsony igazi értékét nem az ajándékok, a finom vacsora és a sütemények rejtik, hanem az Istenbe vetett igaz hit és a szeretet, amit egymás iránt érzünk. Minden nap csodákat kapunk Istentől, csendes csodákat, csak észre kell vennünk ezeket! Ilyen akár egy régi biblia, egy emlék, egy történet, s már ott is van  az életünkben.

            Ez a karácsonyi mese, Jézus szülétésének története, s annak csodája összekötött szülőt gyermekkel, testvért testvérrel, nagymamát unokával, s kell-e ennél nagyobb csoda?

                                                      Erdei Jázmin-Fanni, 10-es Számú Általános Iskola, IV.B osztály

AZ ÖTFEJŰ SÁRKÁNY

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egy öreg király és annak egy lánya. Ez az öreg király férjhez szerette volna adni a lányát, de azt is egy feltétellel. Elhatározta, hogy annak adja leányát, aki elhoz egy kismalacot, amit az ötfejű sárkány őriz. Ez egy csodamalac volt, mert bármilyen állattá át tudott változni. Jöttek lovagok, vitézek, grófok, királyfik, de nem tudták megszerezni a kismalacot.

            Élt a faluban egy kertészfiú, Jánosnak  hívták. Feltette magában, hogy ő megszerzi a kismalacot. A király mikor ezt megtudta, megkérdezte a legénytől, hogy milyen útravalóra van szüksége. A legény kenyeret, kolbászt, tüzifát és egy lovat kért. Nem tudta a király, hogy miért kéri ezeket, de beleegyezett. Miután megkapott mindent elindult az ötfejű sárkányhoz. Ment mendegélt, s mikor odaért a sárkányhoz leült a földre. Elővette a fát és a kolbászt és megkérte a sárkány első fejét, hogy gyújtsa meg a fát.

- Hát te nem félsz tőlem? – kérdezte a sárkány.

-Miért félnék, hisz csak egy kis tüzet kértem, hogy megsüthessem ezt a kis darab kolbászt.

-Jól van. – mondta a sárkány. Aztán olyan tüzet fújt a fára, hogy teljesen kimerült és a fáradtságtól elaludt az első feje.

A fiú megette a kolbászt s aztán odafordult a sárkány második fejéhez, aki vizet tudott fújni.

-Mondd csak, adnál egy kis vizet, hogy eloltsam a tüzet?

-Te nem félsz tőlem? – kérdezte a második feje is.

-Miért, csak egy kis vizet kértem.

-Jól van. – mondta a sárkány második feje és eloltotta a tüzet. Ebbe úgy elfáradt a második feje, hogy nyomban elaludt. A másik három fej látva, hogy testvéreik elaludtak, kezdtek ők is elálmosodni. Észrevette ezt János s igy szólt a sárkányfejekhez:

-Aludjatok ti is nyugodtan, majd én vigyázok a malacra, hisz ti is elfáradtatok.

-Ó, köszönjük! – és hamar elaludtak.

Jánosnak sem kellett több, fogta a malacot és hazavágtatott a királyhoz. Mire a sárkány felébredt János már jó messze járt. Hazaérve átadta a malacot a királynak. Abban a pillanatban a malac átváltozott egy aranyszőrű cicává. A király hozzáadta a lányát feleségül és vele a fele királyságát. Nagy lakodalmat csaptak és boldogan éltek, amig meg nem haltak.

            Ha a király nem hirdetett volna, az én mesém meg sem született volna. Itt a vége, fuss el véle!

                                   Kovács Márk Ferenc, III. B,10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

A FELHÍVÁS          

Nyáron, mikor vége lett az iskolának, Reni és Barni azt vették észre, hogy nagyon sok ember nem figyel környezete védelmére.

 Ezért felhívást készítettek, melyben megkértek mindenkit, hogy ne szemeteljenek, figyeljenek az újrahasznosításra, egészséges ételeket egyenek és ne pazaroljanak.

A felhívást kifüggesztették, de sajnos nem volt nagy sikerük. Nem adták fel, kitartóan dolgoztak, s akadtak olyanok, akik segítettek nekik a környezetük tisztántartásában.

Füst azonban még mindig volt. Ezért újabb tervet eszeltek ki. Kihírdették, hogy bicikliversenyt rendeznek, ami egy évig tart.

Nagyon sokan jelentkeztek, s még azóta sem járnak autóval.

                                    Oláh Dániel Adónia, IV. D, 10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti  

 

 

 

Impresii în urma vizitei la Muzeul de istorie din Zalău

Săptămâna Școala altfel este una dedicate activităților extrașcolare care prezintă mult interes elevilor, deoarece, primul semestru al acestui an școlar a fost unul destul de încărcat iar oboseala a început să-și spună cuvântul într-o oarecare măsură. De aceea, activitățile din Școala altfel sunt întotdeauna binevenite. De aceasta săptămână am profitat noi în luna decembrie participând la diverse activități nu atât relaxante cât și educative pentru elevi. Una dintre acestea a fost vizita elevilor de la secția romană, clasele V-VIII la Muzeul Județean de Istorie din Zalău și la Biblioteca Județeană. Prezentăm mai jos cateva impresii ale elevilor în urma acestor vizite:

Boros László: ,,La muzeu am văzut lucruri interesante, am primit informații folositoare, o adevarată incursiune în istoria romanilor, dovezi arheologice încă din preistorie. Mi-a placut mult si la Biblioteca Județeană. Am avut ocazia să răsfoim volume interesante pe care în școală nu le avem. Momentul pizza a fost cel mai plăcut. L-am așteptat încă de la plecare. De fapt, întreaga excursie a fost binevenită, deoarece ne-a scos pentru un moment din cotidian’”.

Oegar Sebastian: ,,Mi-a lăsat o impresie frumoasă excursia , în special vizita la Muzeul de Istorie. Ceea ce am văzut acolo a fost ceva nou pentru mine, ne-am lăsat purtați înapoi în timp cu ajutorul tehnicilor moderne. Am învățat lucruri noi datorită ghidului ce ne-a făcut descrieri amănunțite pentru fiecare obiectiv în fața căruia ne-am oprit”.

prof. Mirela Deac, Tăut Mădălina,  Școala Gimnazială nr.1 Vîrșolț

 

 

 

Excursiile ferestre deschise spre cultură

 

Fiind perioada sărbătorilor de iarnă și profitând de faptul că am fost în Școala Altfel, dorința copiilor a fost să facem o excursie cu autocarul, în afara județului. Am hotărât să închiriem un autocar etajat (80 de locuri), să fie mai atractivă călătoria și am plecat spre Cluj. ”Punctul forte” al călătoriei a fost Muzeul Științific al Facultății de Geografie unde copiii au admirat animalele și păsările împăiate, diferite specii de pești și insecte. După vizita la muzeu, am continuat călătoria spre Aeroportul Internațional Avram Iancu (crezând ca vom zbura cu avionul)..., dar am fost surprinși văzând cum decolează avioanele. Interesant pentru copii a fost trecerea prin punctul de control, fără de care nu puteam intra în incinta aeroportului. După atâta drum am fost așteptați la Mc Donalds(ne-am umplut burticile), iar apoi ne-am așezat confortabil în scaunele cinematografului, vizionând un film 3D (mulți dintre copii neavând ocazia de a ieși din comună). Ne-am întors acasă târziu, obosiți dar încântați de noile cunoștințe acumulate în cursul zilei.                     

   Învățătoarele din Vîrșolț 

 

 

 

 

 

 

 

GăurileNegre

by William Tarţa

            Sunt două tipuri de găuri negre: cele care se rotesc şi cele care nu se rotesc. Găurile negre sunt cele mai mari colecţii de energie pură si violentã. Dacă te apropii prea mult, îţi vor adăuga energia ta în colecţia lor. Pe principiul că “energia nu se pierde ci doar se transformă” am putea alimenta civilizaţii pânã la moartea universului, sau să construim cea mai

mare bombã din univers. Dar cum?  Nu-i aşa că toată energia este prinsă în găurile negre chiar şi lumina. Este adevărat. Tot ce ştiai despre găurile negre este pe cale să devină mai ciudat pentru simplul fapt că găurile negre se rotesc.

De ce găurilenegre se rotesc? Atunci când stele foarte mari mor, nucleul lor se prăbuşeşte sub masa lor, şi asa se nasc

găurile negre adicã un lucru foarte mare devine ceva foarte mic.

Dar şi stelele se rotesc deci e o proprietate fundamentală a universului nostru. Acestea se învârt din ce în ce mai repede, asta se numeşte moment cinetic.

            Deci pe mãsurã ce nucleul stelei se prăbuşeşte, impulsul său îl face să se rotească mai repede până când devine o gaură neagră care nu se mai opreste din rotit.

De ce gaurile negre care se rotesc sunt special?

            Acestea au un eveniment şi o singularitate, în centrul lor este concentrate masa acestora.

Singularitatea este un punct infinit de mic fără suprafaţă, dar atunci când găurile negre se rotesc acestea devine o inelaritate. Dacã vrei să ieşi din evenimentul unuia trebuie sã te foloseşti de puterea rotativă a acestuia, iar atunci când te-ai accelerat destul reuşeşti sã te propulsezi din gaura neagră.

Cum facem dintr-o gaurã neagrã un generator?

            Pentru acest,,generator”îti  trebuie o gaură neagră  şi o oglindă în formă de poliedru regulat de exemplu un icosaedru. Oglinda trebuie să înfăşoare gaura neagră. Odată ce oglinda este fixate trebuie să deschidem o fereastră şi să tragem cu unde electromagnetice în gaura neagră. Unde le lovesc oglinda şi gaura neagră îşi va mări exponential dimensiunea.

Deschizând câteva ferestre în oglindã putem extrage energia atât de repede încât se amplificã. Acestea ar putea fi folosite pentru scopuri practice.

Tot ceaţi citit aici este doar o teorie, nu e sigurcă ar funcţiona în realitate.

    Prietenia și perfecțiunea în matematică

“Dumnezeu a creat numerele naturale. Restul este opera omului” spunea Leopold Kronecker, un matematician german. Matematica a fost creată datorită necesității omului de a avea control asupra obiectelor care îl înconjoară. Karl Gauss spunea: “Regina științelor este matematica, iar aritmetica este regina matematicii”.

Viața noastră se bazează pe comunicare și pe relații interpersonale, ceea ce am putea defini mai ușor într-un cuvânt: prietenie. V-ați gândit vreodată că numerele pot fi și ele prietene? Ei bine, Pitagora este cel care se spune că a descoperit prima pereche de numere prietene: 220 și 284. Dar ce înseamnă în matematică prietenia? Numerele prietene sunt acele numere care au proprietatea că fiecare este egal cu suma divizorilor celuilalt, mai puțin numărul dat. Să vedem, a avut Pitagora dreptate? Divizorii numărului 220 sunt: 1,2,4,5,10,11,20,22,44,55,110, iar ai numărului 284 sunt:1,2,4,71,142, astfel avem 1+2+4+71+142=220 și 1+2+4+5+10+11+20+22+44+55+110=284. Puteți găsi și voi astfel de numere?

Cu toții tindem spre perfecțiune și este destul de greu să o atingem, dar numerele ne-au luat-o înainte, astfel avem numere perfecte. Care sunt ele, bănuiesc că vă întrebați. Pentru fiecare există un număr perfect, nu? Dar are el vreo legatură cu ce înseamnă numerele perfecte în matematică? Aici numărul perfect este cel care poate fi scris ca sumă a divizorilor săi fără el însuși, de exemplu 6 (=1+2+3). Este numărul vostru unul perfect?

Uneori matematica ne poate face și surprize ajungând la concluzia că 2=3.

 

 

Oare chiar așa o fi? Sau e ceva greșit în acest raționament? Dacă da, te invit să găsești greșeala.

                                           Prof. Cuibuș Nicoleta,Școala Gimnazială Nr. 10 Satu Mare

 

Palotás Petra, VIII.D-Szatmár

 

A MIMÓZA

A mimóza egy trópusi éghajlatot kedvelő növény. Dél Amerikában őshonos. Onnan hozták be Európába, ahol többnyire botanikus kertekben, ritkábban dísznövényként találkozhatunk vele. Európa déli részein akár erdőkben is előfordulhat spontánul, nem termesztett állapotban. A mimóza a babbal rokon növény. Érdekessége hogy nagyon érzékeny. Ha a levleihez hozzáéersz – kézzel, vagy bármilyen tárggyal – akkor összecsukódnak. Ha erőteljesebb a ráhatás, amivel ingereljük, akkor a teljes levél lehajtásával válaszol. A mimózánál láthatjuk leginkább, hogy a növények is érzékelik a külvilágot, ami őket körülveszi és képesek reagálni a külvilági ingerekre. A többi növény is érzékel, de a reakciójuk nem látványos. Viszont kutatások bizonyítják, hogy szebben nőnek, szebben virágoznak, hogyha szeretettel beszélünk hozájuk, ha kellemes – leginkább klasszikus – zenét játszunk le a közelükben.

                       

Saraz Bereczky Júlia-10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

 

Antcu Natalia, VIII.D, Satu Mare

 

Nincsenek határok

            A siker az amikor a tehetség találkozik a lehetőséggel. Csak az a lehetőség ritkán jön el, de akkor nagyon készen kell lenni rá” (M.M.)

            Egy ilyen lehetőséget kapott a mi iskolánk is a sikeresen működő Szatmár-Frencváros határokon átívelő kézilabda utánpótlás projekten belül. Ez a projekt olyan gyerekek számára indult, akik elsősorban szeretik a kézilabdát és már elkezdték az iskolát, azaz a legkisebb korosztály, akikkel mi is dolgozunk, az előkészítősek. A projekt fő támogatója a Ferencvárosi Torna Klub és a Magyar Kézilabda Szövetség. A projektvezetőt Kis Zoltán Sándornak hívják akinek nagyon sokat köszönhetünk, mivel látszik, hogy mennyire szívügye ez a projekt sikeressége, hiszen készséges a szakmai tudásának az átadásában, minden résztvevő tanárt barátjának tekint és minden résztvevő gyerekhez nagyon közvetlen és barátságos.

Több erdélyi iskola csatlakozott ehhez a projekthez, kihasználva ezt az óriási lehetőséget.

            Nagyon fontosnak tartják a projektvezetők, hogy meglegyen a megfelelő alap és ennek érdekében továbbképzéseket rendeznek azoknak a tanároknak akik edzéseket tartanak a gyerekeknek, ahol jó tanácsok, sajátságos technikák bemutatása és szellemi támogatás mellett még anyagi támogatásban is részesítenek. Ilyen módon lehet tulajdonunkba számos új sportszer: szivacslabdák, bőrlabdák, kézilabdakapu, megkülönböztető felszerelés, koordinációs létra, stb.

                        Egy másik nagy lehetőség amit ez a projekt nyújt az az, hogy számos, korosztályos tornát, versenyeket rendeznek, ahol a csapatok megismerhetik egymást, segíthetik egymást a felkészülésben, gyakorlatba ültethetik az elsajátított technikákat és sokat tanulhatnak egymástól is. Egy ilyen rendezvényen vehetett részt iskolánk csapata is december 9-én ahol nagy lelkesedéssel és izgalommal tele folytak a meccsek.

                        Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a szülők mennyire nyitottak és készségesek abban, hogy amiben csak tudnak támogatnak bennünket. Hiszem, hogy együttes erővel sikerülni fog először is megszerettetni ezt a sportágat, másodsorban, hogy kitartóan járjanak edzésekre a gyerekek és kihasználni minden lehetőséget amit a fent említett projekt nyújt.

 Csikszentmihályi Mihály szerint:„A sport belülről fakadó szeretete kétszer olyan fontos, mint a képességeink javítása”. A szeretet a sport iránt megszületett, úgyhogy már elindulhatunk a siker útján.

                                   Veres Anna, Veres Árpád Attila, Varsolci 1- es Számú Általános Iskola

 

 

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ AZ EURÓPA BAJNOKSÁGRÓL – HORVÁTORSZÁG/POREC

 

            Utunk  Porecbe, Horvátországba vezetett a 2018-as Mazsorett  Európa Bajnokság helyszínére . Amikor megérkeztünk nagyon szép látvány fogadott: pálmafák, tenger és rengeteg  sirály. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd elindultunk felfedezni a környéket.  Megérkezésünk estéjén volt a  nyitóünnepség, ami nagyon megható volt, majd a következő két napon sokat gyakoroltunk a versenyre.

A különböző országokból érkezett mazsorettes lányok, az országaik zászlajának színében pompáztak.Valami csodálatos volt!

 Aztán eljött a nagy nap! Reggeli után pihentünk egy kicsit, majd készülődtünk a versenyre: haj, smink, egy kis ismétlés még a verseny előtt…

 A mi kategóriánkban 9 csapat versenyzett. Mi a 8. helyezést értük el, ami számunkra nagyon jó eredmény, mivel ez volt az első nagy versenyünk. Számunkra a versenyen való részvétel volt a legfontosabb és nem a helyezés. Nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt látni az Adriai tengert és környezetét.

Örülünk, hogy ott lehettünk, szép emlékekkel és élményekkel tértünk haza!

         Siti-Samel Szandra és Katona Kitti -VI. B, 10-es Számú Általános Iskola, Szatmárnémeti

 

 

 

             A SPORTOLÁS FONTOSSÁGA GYERMEKKORBAN

         Az egészséges életmód kiemelkedő fontossággal bír, aminek részeként a megfelelő táplálkozási szokások kialakítása mellett a szülőknek oda kell figyelni arra is, hogy a rendszeres mozgás lényeges része legyen a gyerekek életének.

A rendszeres mozgás nem csak az izomzatot fejleszti, hanem hozzájárul az egészséges csontképzéshez is. A mozgás az értelmi fejlődés alapja is.  Sportolás során fejlődik a mozgáskoordonáció, az egyensúlyérzék, az pedig kihat az agy teljes működésére, a későbbi tanulási folyamatokra is. Kisgyermekkorban a mozgás fejlődése elválaszthatatlan és elengedhetetlen részét képezi a gondolkodásfejlesztésnek. 

Ha igénybe vesszük izmainkat, azzal párhuzamosan egy sor bajtól és kórtól is megvédjük magunkat. Ugyanis a fizikai aktivitás nem csupán a fiatal szervezet egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen, valamennyi szerv és szervrendszer – légzés, vérkeringés, anyagcsere, mozgatórendszer – optimális működéséhez is hozzájárul.

            A rendszeres sportolás fejleszti a gyermekek önbizalmát és öntudatát, a “képes vagyok rá” érzést.  Növeli egyben a gyermek lelki állóképességét, kitartását. A csoportos foglalkozásokon fejlődik a szocializációs és kommunikációs készségük is.

Megtanít méltósággal nyerni és emelt fővel veszíteni, őszinte alázatra nevel már kisgyermekkortól. Nagyon sokat ad a gyermekek személyiségfejlődéséhez. A különböző csapatjátékokban megtapasztalhatják, milyen fontos az alkalmazkodóképesség – mások elfogadása és a magunk helyének megtalálása az adott közösségben – amely az együttműködés alapfeltétele. Fair playre, segítőkészségre, másokért való odafigyelésre tanít.

A sport az érzelmeikre is jótékony hatást gyakorol, boldoggá tesz. 

A kisgyermekkori sportolásnak elsősorban nem az a célja, hogy a jövő olimpikonjait, futballistáit, kosarasait neveljék ki, hanem hogy megszeresse a gyerek azt a sportot, amit választott, valamint ügyesedjen, fejlődjön a mozgása.

A fizikai aktivitás beillesztése a mindennapi életbe az egyik legbiztosabb módja az életminőség javításának, az egészség megőrzésének.

              Az egyik legfontosabb lecke, amit a sport megtaníthat a gyerekeknek, hogy képesek legyenek hinni önmagukban és magabiztosak legyenek, bármilyen kihívás előtt is állnak.

                                                                        Baranyai Zsuzsa, tanítónő, Szatmárnémeti

 

A LELKESEDÉS DIKTÁLJA AZ IRAMOT

SPORTOLÓIM EGY RÉSZE

A III. B osztály 24 tanulójábóból 18 sportol. Mindannyian tudják, hogy a lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt. A sport reményt ad, megtanítja őket becsületesen győzni és emelt fővel veszíteni. 

Krisztián Maja: osztályunk legfiatalabb tagja. Vidám, kedves leányzó, aki a remek sporteredmények mellett  a tanulásban is kitűnően szerepel. 

Megyei első, többszörös országos első ,az  Európai Bajnokságon első helyezett lett fitness tornában,  a  viágbajnokságon a 10.  Helyet szerezte meg. 

Ilyés Jázmin:  Csik Elvira  tornatanárnő által vezetett mazsorettcsoport tagja. Több bemutatón és versenyen is résztvett már. A tánc mellett vív is. A Bukarestben megrendezett Országos  Bajnokságon korosztályában 3.  helyen zárt.  A tanulásban is élen jár,  megyei szavalóversenyen is bizonyult már a legjobbnak.  Kedvence még az olvasás és a rajzolás. 

Vida Márk: Tehetséges sportoló, a karate versenyeken többször állhatott fel a dobogóra. Nagyon szépen halad előre. Szabadidejében lelkesen rajzol, meséket és verseket is ír. 

Kádas Dóra: évek óta úszik.  A nemrég megrendezett úszóversenyen  III. lett. Kedvence még a rajzolás. Szívesen tervez ruhákat és illusztrál meséket is. 

Kovács Máté: 2013 óta karatézik. Nagyon sok versenyen vett részt, rengeteg érmet szerzett már. 2017-ben a megyei Karate Bajnokságon  kata és kumite kategóriában is megszerezte az első helyet.  A sportolás mellett nagy kedvencei a traktorok.  Szívesen vesz részt nyelvhelyességi versenyeken is. 

Jeromos Ákos: sokoldalú sportoló. Több sportot is űz egyszerre.  Dzsudózik, kosárlabdázik, biciklizik, és a sielést is kipróbálta már. Iskolánk  néptánccsoportjának aktív tagja. Csapattársaival együtt több kosárlabda kupa győztese.  Ezek mellett a színház is közel áll hozzá, tavaly kiválasztották Maugli szerepére. 

Németh Dávid: örökké vidám, optimista diákunk. Kedvenc sportja a kosárlabda. Csapattársaival együtt több kosárlabda kupa győztese. 

Egri Lara, Pándi Zoé, Geng Keira- lelkesen kosaraznak. Nagyon sokoldalú leányzók, mindhárman gyönyörűen rajzolnak, ruhákat terveznek, és kitűnő tanulók.

 Bogdan Rebeka -  nagyon szeret mozogni, iskolánk mazsorettcsapatának tagja

Aranyos,  csendes, lelkiismeretes kislány. Nagyon szeret táncolni. Hetente többször jár társasági táncra. Pár hónapja versenyezni is kezdett, ahol remekül debütált.  

"Eddz! Eddz még akkor is, ha nem játszol vagy ha csak csere vagy. Lesznek kudarcok, senki sem mondta, hogy sima lesz, de ha végig küzdesz és hiszel, el fog jönni a te pillanatod! A pillanat amikor a sok edzés megtérül és átlendülsz a korlát másik oldalára. Küzdj összeszorított fogakkal, és tudd: ez a pillanat el fog jönni!

 

 

Puțin pentru noi, bucurie pentru ei

                                                                 Prof. pentru înv. primar Velișca Ileana

                                                                                   Școala Gimnazială Nr. 10 Satu Mare

 

Oamenii învață să-și identifice problemele, dar și modalitățile de rezolvare a acestora, învață să trăiască în și prin comunitate ca parte integrantă a acesteia.

Vârsta școlarității oferă copiilor cel mai bun context de formare ca viitor membru al societăţii, incluzând pe lângă aspectele de ordin cognitiv şi aptitudinal şi pe cele care ţin de formarea personalităţii, de atitudini şi valori morale, de convieţuire şi empatizare. Promovarea voluntariatului în unităţile de învăţământ, în rândul familiilor copiilor, în comunitate, solicită din partea actorilor implicaţi – cadre didactice, părinţi,elevi, dobândirea unor calităţi legate de comunicare, spirit de echipă, curajul ieşirii din rutină prin activităţi de voluntariat desfăşurate din proprie iniţiativă cu scopul cultivării normalităţii acestor acţiuni în comunitate, şi contribuie la creşterea gradului de senzibilizare, conştientizare, responsabilizare si implicare a societăţii.

            Un exemplu concret ne-a fost oferit de campania națională socială „Săptămâna legumelor și fructelor donate”, care s-a  desfășurat și  în școala noastră în perioada 19-23 noiembrie 2018 și la care au participat cadre didactice, elevi și părinții acestora. Materialele necesare desfășurării au fost puse la dispoziție de către  școală( spațiu pentru  desfășurarea activităților, materiale și broșuri informative).

Scopul acestei campanii a fost de a promova alimentația sănătoasă bazată pe consumul de fructe și legume și de dezvoltare a spiritului de întrajutorare. Prin acest demers se intenționează consolidarea abilităților copiilor de a trăi împreună cu ceilalți într-o societate unită și solidară în care contează valențele umanitare, responsabilitatea și implicarea.

            Campania a debutat prin identificarea  grupurilor de beneficiari, prezentarea activității în unitatea școlară de către voluntarii SNAC, colectarea tuturor donațiilor constând în fructe și legume și donarea acestora.

S-au adunat cantități remarcabile de fructe și legume care au fost  dirijate  către elevii de la Centrul Școlar Pentru Educație Incluzivă și către asistații sociali de la Serviciul de Ajutor Maltez.

Acțiunea s-a bucurat de succes, deoarece destinatarii produselor au fost impresionați, iar elevii voluntari au învățat să se implica în viața comunității, înțelegând că stă în puterea noastră să îi ajutăm pe cei mai puțin norocoși decât noi.

 

Látogatás a zsoboki gyermekotthonba

 

Festői látképpel körülölelt völgyben fekszik Zsobok, a kicsinyke Szilágy megyei falu. Zsobok alkotó-és művésztáboroknak, anyanyelvi vetélkedőknek ad otthont, lakóinak egyik legnagyobb büszkesége mégis a Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ, amely félárva és szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek teremt lehetőséget a családias hangulatban történő nevelkedéshez és a magyar nyelvű tanuláshoz.

A Bethesda Gyermekotthon és Szórvány Diákotthon 1994 óta működik a kalotaszegi Zsobokon. 1994-ben egy kisebb épületben harminc gyermekkel kezdte meg működését az otthon, és két évre rá egy másik, nagyobb szárnyat is építeni kellett. Jó pár évig mind a két ház zsongott a gyerekricsajtól, az összes helyet betöltötték. Azóta csökkent a lakók száma, jelenleg 50 rászoruló gyermeket látnak el a nagyotthonnak nevezett épületszárnyban: árváknak, félárváknak, szociálisan hátrányos helyzetűeknek nyújtanak kényelmes ágyat, meleg otthont, ruhát, tanulási lehetőséget, társat, örömöt. Az intézet bentlakásába szórványtelepülésről is érkeznek diákok a zsoboki iskolába, mivel szülőfalujukban nincs lehetőségük magyarul tanulni. A gyerekek rendszeresen eljárnak a vasárnapi istentiszteletekre, a falu minden egyházi rendezvényének aktív résztvevői, étkezés előtt és után is rendszeresen Istennek köszönik meg a mindennapit. A szórványtelepülésekről érkezők önként jönnek, az árva, félárva és hátrányos helyzetű kiskorúakat a gyámhatóság helyezi ide, de olyan is előfordult már, hogy a gyermek lakhelyén szolgáló lelkész kérvényezte a kicsi felvételét az otthonba. Sűrű program vár a gyermekekre iskolaidőszakban: reggel fél hétkor már szól az ébresztő, készülődés, reggelizés után iskola, majd ebéd után kötelező csendes órákban készítik el másnapra a házi feladatokat. Fél nyolctól vacsora, amit rendrakás követ,

 
   


lefekvés előtt egy keveset még tévézhetnek, társasjátékozhatnak az arra kedvet kapók, a legkisebbeknek mesét olvasnak.

 A hiányt lelkes támogatóktól kapott adományokból, másrészt az élelmiszert önellátó gazdálkodásból pótolják. Az adventi készülődés alkalmával a Varsolci Általános Iskola néhány diákja és tanára, a hét elején meglátogatta a Zsobokon lévő gyerekotthont. Megkántálták őket, majd együtt is énekeltek. Az interaktív foglalkozások, szórakoztató játékok után a kicsik és nagyobbak magukhoz ölelhették az áhított ajándékokat. A varsolci iskola idén októberben a Kolozsvár melletti Válaszút szórványkollégiumába is ellátogatott ahova a gyerekek többsége szegény sorsú mezőségi, erdőháti településekről érkezik. Mindkét településen támogatásokból és adományokból gondos ellátásban részesülnek a gyerekek. Minden ember akkor érzi magát igazán erősnek és jónak, ha tud adni valakinek. Nagyon örültek a zsoboki gyerekek a látogatásnak. Minden nehézség ellenére jó látni, hogy ennyi segítőkész, jó ember van manapság, aki szeret foglalkozni az otthonbeli gyerekekkel. Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kíván a varsolci iskola minden diákja és tanára!

 

Összeállította:Rákosy Amália tanítónő és Boncidai Anikó Klára tanárnő

Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

 

 

 

 

În data de 17 decembrie 2018 am realizat împreună cu preșcolarii grupei din Recea o activitate practic-gospodărească în cadrul săptămânii Școala Altfel, denumită:”Micii cofetari”. Preșcolarii s-au echipat corespunzător cu bonete și șorțuri, înțelegând scopul utilizării acestora, și-au luat roul de cofetari  în serios și ascultând de indicațiile mele au realizat compoziția pentru vafe și brioșe identificând și verbalizând tehnicile și materialele pe care le-au folosit în realizarea preparatului. După ce compoziția brioșelor a fost gata fiecare copil și-a ales  de pe măsuța fermecată alimentul dorit (biscuiți oreo,ciocolată,banane,vișine) , l-a pus în formele de silicon, peste care au adăugat,cu ajutorul meu,compoziția obținută. Preșcoalrii au relaționat și au conlucrat cu plăcere împreună cu colegii lor din grupă,apreciindu-se și stimulându-se reciproc, motivați fiind de rezultatul preparatului pe care l-au aștepta cu mare nerăbdare. După obținerea pereparatului și degustarea lui am plecat împreună să colindăm și să ducem brioșe și vafe instituției aflate în apropierea grădiniței (magazinul din sat).  Această activitate a creeat în rândul preșcolarilor multă bucurie,plăcere și entuziasm dezvoltându-și  deprinderea de a acționa în colectiv, de a-și coordona propriile acțiuni cu cele ale colegilor de grupă construindu-și stima de sine prin experiențe afective și pozitive receptate din partea celor din jur.

                                                  Educatoare: Albu Daniela, Recea, Școala Gimnazială Nr.1 Vîrșolț

 

 

 

Egy kirándulás élménymorzsái

 

A Történelmi események és mondák elnevezésű választott tantárgyunk keretében néhány kirándulásra, kiruccanásra is alkalmat teremtettünk. Tettük mindezt azért, hogy diákjaink minél közelebbről, múzeumok és műemlékek meglátogatása által ismerkedhessenek meg a történelem máig tartó hatásával.

2018. november 7-én a szilágysomlyói katolikus és a somlyóújlaki református templomot látogattuk meg a varsolci ötödikesekkel és hatodikosokkal. E nagyon értékes egyházi épületek bemutatásában segítségünkre volt Vida János történelemtanár, Meleg Mónika tanárnő és Balázs Ferenc refomátus lelkész. Hogy miért épp ezeket a templomokat választottuk, arra magyarázatot adnak az alábbi apró részletek az ifjoncok élménybeszámolóiból.

Emlékképek a somlyói templomról:

„A somlyói katolikus templomban keresztelték Báthori Istvánt, aki később lengyel király lett. (...) A gyertyákkal és külső-belső díszítésekkel teli templom az 1500-as években épült.” (Bartus Gergő Mihály)„A somlyói katolikus templom teteje zöld, díszes, hosszúkás ablakai vannak.” (Balog Szintia)„Amikor beléptünk a somlyói katolikus templomba, elsőként azt láttuk, hogy a bejáratnál szenteltvíz van. Mikor beljebb mentünk, egy csomó (!) szobrot láttunk Jézusról és más szent életű emberről.” (Bartus Ferenc Dániel)

„A somlyai templomban (...) Szent Teréz-szobor is volt, Jézus-szobor is volt, amely előtt térdeplő is volt, hogy imádkozhassanak neki az emberek.” (Bartos Barbara)

 „A katolikus templomban sok freskó (falra festett kép) volt. 15 különböző képen ábrázolták Jézus keresztre feszítését és feltámadását.” (Bálint Réka)

„A mennyezetre fel volt festve az Atya, a Fiú és a Szentlélek.” (Antal Andrea Mária)

„A katolikus templomban azt írja az énekesekönyvön, hogy Hozsánna” (Antal Krisztián)

„A katolikus templomokban gyónni szoktak. Két fülkét egy fal választ el. A papnak elmondják a bűnüket, és így történik a bűnbocsánat, a pap viszont nem látja, ki az a bizonyos ember, akit meghallgat.” (Tóth Bettina)

            „Mielőtt vetik a keresztet, a hívek belemártják az ujjukat a szentelt vízbe.” (Bartus Tímea Karola)

            Emlékképek az újlaki református templomról:

„Aztán az újlaki templomba mentünk. Nagyon keskeny lépcsőkön fel lehetett kecmeregni, hogy kis ablakokon kukucskálhassunk ki, melyen régen az apácák könyököltek.” (Bartros Barbara)

„Az újlaki templom egy kicsit kisebb, mint a somlyói templom. Ez a templom Szilágy megyének a legöregebb épülete.” (Fazakas Csongor)

„Onnan látható a régisége, hogy kicsi ablakai voltak.” (Bartus István)

„Egy kisebb templomot láttunk, aminek az ajtaja is alacsonyabb volt.” (Kis Kamilla)

„Ami nagyon megfogott az újlaki templomban, az a kis lépcső, ami a karba vezet.” (Balog Szintia)

 

„Az újlaki templomnak van egy haranglábja, ahol két harang van.” (Bálint Réka)

Zárszóként végül álljon itt Antal Andrea Mária VI.-os diákunk élménybeszámolójának utolsó mondata, melyből kiviláglik, hogy talán nem hiábavaló szokás a tanulmányi kirándulások szervezése: „Számomra élvezetes volt ez a kirándulás, és szerettem hallgatni a történelmi ismertetőket.”

Remélem, 2019-ben is hasonlóan gazdag élményekben lesz mindenkinek része!

 

Vicsai Zsolt, magyartanár és a VI. osztály tanulói, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

A MEGTESTESÜLT SZABADSÁG

Egy pénteki napos délután, november 9-én a tanárok és az iskola közreműködésével elindultunk egy alaposan megszervezett kirándulásra kipihenni a nyolcadik osztály eddigi megpróbáltatásait. Az úticél az Erdélyi-szigethegységben található Vigyázó-csúcs lett, amelyik 1836 m magasan helyezkedik el.

Már a buszon jól meg lett alapozva a jó hangulata a kicsiny csapatnak, majd egy óra múlva olyan helyre kerültünk, ahol teljesen el voltunk zárva a külvilág gondjaitól, és csak mi voltunk és a természet. Mindenki barátságosan viselkedett és rengeteg szuper élmény maradt meg bennem, de ezek közül csak párat sorolok el részletesebben.

Maga a csend s nyugalom, ami uralkodott a hegyekben szinte mámorossá tette az embert. De a java része csak akkor következett, amikor megindultunk a csúcs fele. Mindent felhő és zöld fenyő borított, leírhatatlan kilátásban volt részünk.  Egyszerűen káprázatos volt az, ami minket ott fogadott, a nyugalom, szépség és szabadságérzet fogta el az embert akkor.

Minél több időt töltöttem a társaimmal, annál jobban ismertem meg a valódi arcukat, valamint egyre jobban összekovácsolódtunk, mint csapat és egyre több bizalmat öntöttünk egymásba.

A szombat esti tábortűz és tobozgyűjtés fergeteges volt. A tűz hatalmas lángokkal ragyogta be a sötét, hideg éjszakát, és nagyon jó viccek, eredeti történetek hangzottak el. Egy páran, miután meguntuk a pillecukor édes ízeit, elindultunk lámpákkal a fenyőerdő fele, ahol szebbnél szebb tobozokat gyűjtöttünk, ezzel is előre felkészítve magunkat az ünnepekre.

Számomra ez felejthetetlen kirándulás marad a felsoroltakon kívül több okból kifolyólag is. Mindebből rájöttem, hogy attól még, hogy a 21. században élünk, néha el kell szakadni a zsúfolt környezettől és az internet és elektronikai eszközök börtönéből, és rájönni az élet valódi értelmére és szépségére.

 Dénes Emília, VIII. B osztály, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

KIRÁNDULÁS A VIGYÁZÓ-HEGYSÉGBEN

                                                                  

            November 10-én, szombaton túrázni mentünk a Vigyázó-csúcsra. A kilátás gyönyörü volt, mindenhol tele volt fenyőfákkal és messzebb, a ködtől homályosan látszó hegycsúcsokkal. Amikor visszaértünk a menedékházba, pihentünk, majd krumplit hámoztunk a vacsorához, ami egy kicsit rossz volt, mert kint dolgoztunk, ahol nagyon hideg volt.

Szombat este kicsit többet fent maradtunk, vicceket meséltünk, beszélgettünk, és Tamás előadott néhány X faktor-adásából kivett részletet. Nekem talán a szombat este tetszett a legjobban, mert akkor tudtam a legjobban kikapcsolódni, és akkor nevettünk a legtöbbet. Ezen az estén lefekvés előtt kimentünk a tábortűz mellé és a földrajz tanár úr elmesélte a törpés viccet.     

Vasárnap folyamán összepakoltunk, lesétáltunk a buszhoz, majd az elvitt minket egy nagyon szép helyre, ahol megnéztünk két nagyon magas mamutfenyőt. Mindezek után elindultunk haza. Az út kb. 2 óra volt, nem mindig volt térerő, de így is jól éreztem magam.

Nagyon boldog vagyok, hogy elmentem erre a kirándulásra, mert rossz érzés lett volna, ha ezekből az élményekből kimaradok. Örülök, hogy a volt biológia tanár úr is eljött s elhozta a feleségét és a két gyerekét is. Emma, a biológia tanár úr kislánya, könnyen feltalálta magát, túrázni is jött velünk, és néha jobban bírta négy éves létére, mint mi 14 évesen.     

Ez az izgalmas hétvége az osztálytársaimnak köszönhető leginkább, mert nagyon jó volt a hangulat, és rengeteget tudtam mindenkivel beszélgetni, ami az iskolában elég sokszor elmaradt.       

Bartus Beáta, VIII. B osztály, Varsolci 1-es számú Általános Iskola

 

PÉLDAKÉPÜNK: AZ IRON MAIDEN

 

Három éve immár, hogy megismertük az együttest. Elsőre csak egy sikeres metál együttesnek tűnt, de alaposabban megismerve zenéjüket, életüket, mély nyomot hagytak bennünk. Első hallásra belopták magukat az életünkbe, és megtanítottak arra – kudarcaik, sikereik, életútjuk által -, hogy a kellő magabiztossággal, önbizalommal és céltudatos munkával elérhetjük a kívánt sikert.

Az Iron Maiden a ’80-as évek legnépszerűbb heavy metal együtteseinek egyike, amely a mai napig sikereknek örvend. Tizenhat stúdióalbumot, több mint 2000 koncertet és egy hosszú, 43 éves karriert tudhatnak maguk mögött.

KEZDETEK

    1975-ben alapította Steve Harris basszusgitáros, aki először még a focizásban látta  a jövőjét, de végül 15 éves korában belépett az életébe a rockzene. Sok tagcserét követően kialakult egy rövid távon stabil felállás, és ezt követően kiadták az első két stúdióalbumukat (Iron Maiden, Killers). Az akkori énekesüket, Paul Di’annot, kábítószer- és alkoholfogyasztása miatt Harris kirúgta. Ezek után került az együttesbe Bruce Dickinson, akinek hála, a banda még nagyobb sikereket könyvelhetett el, a harmadik, 1983-as albummal (The Number of the Beast). A negyedik albumot immár új dobossal, Nicko McBrain-nel vették föl, aki állandó tagként a mai napig segít a zenekomponálásban, akárcsak Dave Murray gitáros, aki a kezdetektől hűséges tagja a zenekarnak. Adrian Smith, második gitáros, gyerekkori barátja Murray-nek, és ők ketten az Univerzum egyik legismertebb gitárospárosainak egyike.

ARANYÉVEK

Az elkövetkezendő 8 évben öt másik album került a zeneboltok polcaira, ebből három a ’80 - as években  (Powerslave, Somewhere in Time,Seventh Son of a Seventh Son) hozta az várt sikert. A World Slavery Tour karrierjük legnagyobb turnéja. 331 napig tartott, 189 koncertet adtak. Ezek között volt a Rock in Rio fesztivál is, melyen 300.000 rajongó előtt tombolták ki magukat az egyiptomi kultúrát megelevenítő színpadon. Az 1990-ben és 1992-ben  megjelent két album (No Prayer for the Dying, Fear of the Dark) már nem volt annyira elismert. Adrian Smith helyett itt már Janick Gers gitárjátéka hallható.

A ZENEKAR BUKÁSA

“Az ember akkor fejlődik, ha lépéseket tesz előre a sötétben, ha spontán, előre meg nem fontolt szándékkal cselekszik, nem pedig korábbi tapasztalataira hagyatkozva.” - az ok, amiért Bruce Dickinson elhagyta a bandát, ezzel bekopogtatott az ajtójukon a rideg valóság, miszerint Bruce nélkül nem létezik olyan, hogy Iron Maiden. Ezt igazolja az is, hogy az új énekessel, Blaze Bayley-vel kiadott két album (X Factor, Virtual XI) mind a médiában, mind a rajongók körében sikertelennek bizonyult.  A Kerrang! magazin kijelentette, hogy a Virtual XI a zenekar leggyengébb albuma.

ARANYÉVEK 2.0

A zenekar kevés híján feloszlott, ám meglepő módon, sikeres szólókarrierjét maga mögött hagyva, Bruce Dickinson visszatért a Maiden-be, Adrian Smith-szel egyetemben. A 2000-ben debütált Brave New World albumon immár három gitáros hallható. Ezt követte a Brave New World Tour, amelynek keretén belül ismét felléptek a Rock in Rio-n, 250.000-es tömeg előtt. A 2003-ban kiadott Dance of Death albumnak köszönhetően bebizonyosodott, hogy a banda egy progresszívebb irány felé kezdett hajlani. Az új évezred kezdetével a zenekar ismét felemelkedett és újult erővel hódította meg a világot. Magánrepülőgéppel turnéztak világszerte (Ed Force One), melyet első számú pilótaként Bruce vezetett. Az elkövetkezendő években pedig két albumot is kiadtak (A Matter of Life and Death, The Final Frontier). Az El Dorado c. számukra pedig megkapták a Grammy-díjat, melyre már oly sokszor jelölték őket.

 A 2015-ös The Book of Souls album turnéja előtt Brucenál rákos daganatot diagnosztizáltak a nyelvében, emiatt a turnézást halasztani kellett. Eddie-nek hála (lásd: Edward the Great fejezet) Bruce sikeresen felgyógyult és kezdetét vette a 192 napos turné. Ezen az albumon található a Bruce Dickinson által írt, zongorázott és énekelt Empire of the Clouds, mely a maga 18 percével a zenekar leghosszabb szerzeménye.

 

EDWARD THE GREAT

Eddie az együttes kabalafigurája, aki minden albumborítón látható, ezen kívül a színpadon is helyet kap.

LEGHÍRESEBB SZÁMAIK:

The Number of the Beast, Hallowed be Thy Name, Run to the Hills, Aces High, Wasted Years, Trooper, Fear of the Dark, Blood Brothers, Death of Glory

2018. június 28-án az Iron Maiden ellátogatott Sopronba, a VOLT Fesztiválra a Legacy of the Beast turné keretében. A több mint kétórás koncerten mi is tagjai voltunk a lelkes közönségnek. Életre szóló élmény volt látni élőben a példaképeinket, akik töretlen lekesedéssel adták elő a közönség kedvenc dalait.

Szerkesztette, írta: Gábor Boglárka és Szerény Eszter, 7. C osztály, Szatmár

           

 

 

MIÉRT JÓ A K-POP ?

Vendégszerző: Török Jázmin Lilla, VIII. osztály

Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, Szatmárnémeti

 

Sokan nem tudják még, hogy a K-pop nem egy banda, hanem egy zenei irányzat. A legnépszerűbb a BTS nevű K-pop banda, de nem ez az együttes képviseli az egész műfajt. Rengeteg K-pop banda van, fiú és lány egyaránt. A K-popban mindenki meglelheti a stílusát.

Sokan mondják, hogy nem kedvelik a K-popot, mert nem  ismerik. Láttak egy bandát, az nem tettszett nekik és már rossz az egész. De mi is zavarja az embereket?

Zavarja őket a fiú idolokon a festett haj, amit nem önszántukból festenek be, hanem meg van nekik mondva és emellett a smink, ami a fellépésekhez szükséges.

Egyesek szerint lányos a hangjuk. Persze, hogy akad köztük magas hangú, de rengeteg a mélyebb hangú K-pop idol is, mint például Sunmi, Blacpinkes Jisoo, BTS Suga.

KONCEPCIÓ, KOREOGRÁFIA, KLIP

A K-pop az a hely ahol minden koncepció megtalálható. Van itt cuki, sötét, szerelmes, szomorú, boldog, táncos, szakítós és minden más, amit csak el lehet képzelni. Ezután ott a koreográfia. Érdekes, hogy sok más műfajban nincs ilyesmi. Egy K-pop idolnak tudnia kell táncolni, hiszen ez a tehetség elkápráztatja az embereket, és fontos az összképben. A klipekről ne is beszéljünk, hiszen mindegyik egyedi más és kreatív. Most felhozok pár példát arra, akik profin táncolnak: Got7-Hard Carry, Exo- Love Shot, Red Velvet-Bad Boy, Monsta x- Beutiful, BTS-Not Today, Blackpink- Playing with fire.           

BANDÁK

A bandákban mindenkinek fel van osztva a szerepe. Van a Rap line, a Vocal line, a Dance line, a Maknae line (legfiatalabbak), Visualok, Leaderek (vezetők).

A K-pop szerencsére nem csak a zenéről, hanem az idolokról is szól. Rengeteg jó személyiségű idolt ismerhetünk meg a zenei műsorok alatt. Példának itt van néhány: Red Velvet- Yeri,  BTS- Jungkook, TWICE – Dahyun és Sana, Monsta x – Jooheon.

A koreaiak is ugyanolyan emberek, mint a többi. Nem kell a nyelvük miatt máshogy kezelni őket. Nagyon jó és változatos a zenéjük. Adjunk esélyt nekik! Ismerje meg minél több ember a K-pop irányzatot!

                                                                                                                                              

 

KÖSZÖNET MINDENÉRT

 

Az első félév eseményekben és élményekben igencsak gazdag periódus volt, hiszen változatos tevékenységekben vehettek részt tanulóink. Ezúttal szeretnénk megköszönni a Varsa Egyesületnek, a Fino Brutto SRL-nek, valamint Dénes András alpolgármesternek azokat a támogatásokat, melyeket októberben a Nevelés Napján a szépírási versenyre, majd  a decemberi Iskola másként hetében szervezett karácsonyi kézimunka-kiállítás értékeléseként adtak.

Gratulálunk a nyerteseknek: szépírási versenydíjjazottjai: CP-IV A: Bolaj Adina I, Denes Sofia II, Pop Gabriel III, Oegar Antonia mentiune Előkészítő: Nagy Nikolett I díj, Dénes Vivien II díj,Bartos Dóra III.díj, Papp Kata dícséret I. osztály: Tóbiás Eszter I díj,Péter Zsanett II díj,Bekő Aliz III.díj,II. osztály: Papp Balázs I díj,Boros Hunor II díj,Antal Gellért III.díj,III. osztály: Nagy Alexandra I díj, Péter Alexandra II díj, Péter Lara III.díj, Dénes Bence dícséret,IV.osztály: Bartus Tünde I díj,Dénes Erik II díj, Dénes Botond III.díj, Dácz Zsófia dícséret,V.osztály: Bartus István I díj,Sabou Razvan I díj, Máté Krisztián II.díj, Rácz Adrienn III.díj,VI.osztály: Bartus Gergő I díj, Balogh Szintia II díj, Tóth Bettina III.díj,VII.osztály: Nagy Kamilla I.díj, Nagy Balázs II.díj, Dénes Adrienn III.díj,VIII.osztály: Péter Dorottya I díj, Péter Boglárka II.díj, Bartus Bíborka III. díj, Boros László Szilveszter Dícséret.

   

Karácsonyi kiállítás:Az elemi osztály díjjazottai: Papp Balazs I díj,  Péter Eszter I díj, Dacz Kamilla I díj, Dragos Alexandra I díj, Bartus Tunde II díj,Bartus Zsofia II.díj, Olti Szilvia II  díj,  Gergely Donatella III díj, Peter Lorenzo III díj,Nagy Roland Ede III.díj, Csernyi Péter III. díj, Péter Alexandra dícséret, míg az általános iskolások közül pedig:Denes Kata I díj,  Kis Kamilla II díj, Nagy Kamilla III díj, Rusz Raul Dicséret, Bartus Timea Dicséret, Péter Zsófia Dicséret

Köszönettel tartozunk a Varsolci Polgármesteri Hivatalnak, Varsolc Község Tanácsának, Varsaktiv gyógyszetárrnak és László Zoltánnak a falunapok alkalmával szervezett versenyek díjainak biztosításáért.

 Ugyancsak községünk tanácsának köszönjük az édességcsomagot, melyről az idén sem feledkeztek meg, ezzel is kellemesebbé téve tanulóink ünnepvárását.   

2019. január 26-án a megyei kulturális és művészeti központ közreműködésével a Szilágy megyei Tanfelügyelőség és a Varsolci 1-es Számú Általános Iskola szervezésében  a XX. Mesék szárnyán mesevetélkedő megyei szakaszára kerül sor iskolánkban, melyre 68 tanulót várunk a következő helységekből: Nagyfalu, Kémer, Sarmaság, Zilah, Kraszna, Szilágyperecsen, Lompért, Bagos és Varsolc.

 Ezuttal is köszönjük a Varsa egyesületnek és   a perecseni Sc B Masiv cégnek a támogatást.

 

 

Dénes Irén, igazgató, Varsolci 1-es Számú Általános Iskola

 

                       AZ ERDŐDI VÁR TITKAI

                                 Vendégszerző: Kóródi Beáta-tanítónő, Erdődi Szaklíceum

 

 

Jártatok már az erdődi várban? Bárhová nézel, a múlt köszön vissza.

            Az erdődi várral kapcsolatosan több hiedelem, legenda létezik. Az egyik legismertebb, hogy a vár és a nagykárolyi kastély (illetve az aranyosmeggyesi községi templom) között húzódik egy alagút. A restaurálást megelőző ásatások során a pincéken kívül semmilyen járatot nem találtak. A gödröket ásó munkások azt mondták, habár tartanak Rákóczi szellemétől, aki megbosszulja, hogy feldúlják a vár nyugalmát, nem fogják feladni a keresést és bebizonyítják a titkos átjáró létezését. Az öregek azt mesélték, hogy az erdődi várat a szatmári várral köti össze alagút, amely a Kálvária-templom alatti domb alatt végződött, erről is bebizonyosodott, hogy a fantázia szüleménye csupán.

            A XVI. század közepén Peterdy András családjáról szól egy megható történet. Perterdy egy szigorú börtönőr volt, akinek volt egy szép lánya, Agáta. A várkapitánynak volt egy idegen eredetű komornyikja, aki feleségül akarta venni Agátát a vagyonáért, a lány viszont kikosarazta. A komornyik elhitette az öreg Peterdyvel, hogy a lány is akarja ezt a házasságot, de ezt a lány letagadta. Az apa azt mondta a komornyiknak, hogy egy év múlva jöjjön vissza és kérje meg újra a lány kezét. Ő viszont nagyon akarta ezt a házasságot és ezért megkérte a vár kapitányát, hogy segítsen neki. Az inas mindig küldött a lánynak virágot, szerelmes verseket énekelt neki. Végül Agáta is beleegyezett a házasságba és még az esküvő napját is kitűzték, de a szeptemberi esküvőt elsöpörte a vár ostroma. János Zsigmond és Hasszán pasa egyesült erővel elfoglalta a várat. Nagyon sokan odavesztek a vár ostroma során, köztük a kapitány is. Peterdyék és a komornyik is túlélték az ostromot. Az öreg Peterdyék minden vagyona odaveszett, Agáta hozományával együtt. A komornyik, akinek már nem kellett a szegény lány, pénzért elárulta a janicsárok agájának, Jusztufnak, hogy a túlélők között van egy szép lány, Agáta. A komornyik, hogy még több aranyat kapjon, rávette Agátát, hogy szökjenek meg együtt az éjszaka folyamán, de a gazember Jusztufhoz vitte a lányt. Agáta bánatában öngyilkos lett, az aga pedig mérgében megölte a komornyikot. A temesvári pasa amint tudomást szerzett az esetről, kivégeztette az agát.

A legenda szerint: „Azóta is augusztusi éjszakákon titokzatos hangok hallatszanak a várhoz közeli erdőben: ,,Peterdy Agáta nyughatatlan szelleme bolyong ott..."

            Több, mint száz év múlva újabb szerelmi történetnek lett tanúja az öreg erdődi vár. Itt udvarolt a híres költő, Petőfi Sándor Szendrei Júliának. Az apja, Szendrei Ignácz ellenezte a házasságot, viszont a fiatalok 1847. szeptember 8-án mégis összeházasodtak. Akkor írta meg Petőfi az „Álldogálok a tó partján" kezdetű versét. Be is van vésve ez az idézet egy kő obeliszkbe a várral szemben.  Azonban 1990-ben nagy vasrudakkal felfeszítették, megcsúfolták ennek a szerelemnek a kőbe írt emlékét. A vár kápolnájából az oltár, amely előtt Petőfi Sándor és Szendrei Júlia örök hűséget fogadott egymásnak, ma a szatmári püspöki palota kápolnájában mesél a múltról. Az eredeti oltárképet nemrég találták meg és restaurálták, így ismét a híres oltárt díszíti.
            A költő vallomása a várról a „Mi van innen távol" című versében:
„ Az ős vár, melynek tündére vagy,/Mely a dombról a rónára lát,/Hol kék Szamosba tölti a/
Holdvilág az éjszakát,/És a kertben a tó partjánál/A gyászfűzek néma lombjai -/Mindez mind előttem áll."/

            Vándor, ha Erdődön jársz, a titokzatos vár rád vár...

Forrás: Eke Zsuzsa: Az erdődi Károly-i kastély története a közelmúltban végzett kutatások tükrében, Art Librum Kiadó, 2008, Budapest.

 

 

                                                         Mészáros Anna,VII.C-Szatmár

 

E SZÁMOT SZERKESZTETTÉK (Această ediție a fost redactată de):

 

Főszerkesztők (Redactori șefi): Török Enikő, Dénes Irén

Főszerkesztő helyettesek (Redactori adjunct): Lovas Tünde, Baranyai Zsuzsa

Boncidai Anikó Klára

Művészeti vezető (Conducător artistic): Szemák Zsuzsa,

Korrektor (Corector):Vicsai Zsolt

Munkatársak (Colaboratori): Albu Daniela, Ceaca Loredana,Cuibuș Nicoleta,Csik Elvira, Mirela Deac, Ghirasim Réka Eszter, Godza Judit, Kacsó Zsuzsanna, Kovács Andrea, Kóródi Beáta, Petrean Camelia Maria, Mihái Adél, Mihálca Tünde, Rákosy Amália, Reich Annamária, Rus Annamária, Saraz Bereczky Júlia, Simpf Mădălina, Szilágyi Norbert, Tăut Mădălina, Tivadar Melinda, Tóbiás István,Velișca Ileana, Veres Árpád

 

 

 

 

Színes csend a szürke szóban irányítsa ecseted!

 

 

 

Mészáros Anna, VII.C-Szatmár